Angel Price, Színültig Csillagos (befejezett)

X. - Kicsi, bolond Angel

Még emlékszem kis kölyök voltam, nem több tizenhárom évesnél. Mindennap a piros biciklimmel jártam mindenhová. Anyám azt mondja ekkoriban hasonlítottam igazán egy kis angyalkára, az ő angyalkájára. Nagy, kék szemekkel, szőke, puha hajjal és piros arccal. Pedig ebben az időszakomban változott meg minden, jöttem rá mindenre. Ennek a pénteki eseménynek majdnem minden jelenetére pontosan emlékszem. A kertünk egyenletes pázsitjára dobtam a biciklit így a pedálja kifordított egy kis földet maga alól. Berohantam a lakásba és kirántottam a fagyasztó ajtaját, aztán az arcomra nyomtam a fagyasztott gyümölcsös zacskót. Vérzett az orrom és az arcom kék, zöld volt. A hajamat akkoriban anyám mindig felkötötte, de aznap vizesen lógott az arcomba. Már a tizenéves énem is szeretett bosszantani másokat, így meg is kaptam a magamét a nagyobb gyerekektől. Akkor is elég szépen elvertek és még a vízbe is belöktek, de én hihetetlenül boldog voltam. A kicsi Angel azt hitte szerelmes lett, pedig csak egy nála két évvel idősebb gyerek tetszett meg neki. A neve Robert Mason volt, a gyönyörű barna bőre és fekete haja, a szemei pedig egész zöldesen hatotta, illata pedig semmihez nem volt hasonlítható. Annyira el akartam mondani az anyukámnak, hogy mi is történt, de úgy éreztem nem mondhatom ki. Ilyen idősen egészen sokat ültem a tévé előtt, így tudtam, ennek nem így kellene lennie. A kicsike Angel pedig azon kezdett gondolkozni, hogy miért pont egy fiú tetszik neki? Nem értettem, de nem akartam más lenni, amit a mai napig tisztelek ebben a kis kölyökben. Ő nem akart változni, neki tetszett az, hogy nem olyan, mint a többi kisfiú (Newgreens- ben legalább is), akit ismert. Robert Mason és pár srác azon a napon egy kissé elvert, bár nem amiatt, hogy így érzek, egyszerűen csak idegesítettem őket a nagy számmal. De akkor is felnyitották a szemem. Már tudom nem voltam akkor szerelmes, egyszerűen csak tetszett nekem Robert.

Már a nyakunkon volt a verseny és én a napjaimat főleg a pályán tengettem, csak gyakoroltam, úgy éreztem mindenképpen az élen kell végeznem ennyi munka után. Részben a többiek miatt, de hazudnék, ha azt mondanám én magam nem akartam. Azon a reggelen Charlie volt az utasom, már messziről láttam Keith- et, kilógott a csapatából a fehér bőrkabátjával, ami sáros volt már és kopott, de még is a kék szemei szinte szikráztak tőle. Így még szebb volt. Azonban mikor találkozott a tekintetünk lefagyott arcáról a korábbi mosoly, majd valami egészen más érzelem vette át a helyét az előbbi, kiolvashatatlannak. Közönbösség. Nem álltam meg egyenesen feléjük tartottam és határozottan léptem elé, még ha meg is ijesztett elsőre az, amit a szemei szórtak felém. Bevallom fájt ezt látnom rajta, de nem hibáztathattam én löktem el és nem is kerestem őt akkor már lassan egy teljes hete és azóta viselkedett így, de mivel én nem tettem ez ellen semmit úgy tűnt ez így is fog maradni egy darabig. Igaz nem azt akartam, hogy lemondjon rólam, csak annyit, hogy hagyjon egy kis időt, de ha még a számat sem tudtam kinyitni ez járt nekem.

- Nem kell semmit mondanod Angel, elmegyünk, már eljárattuk az össze benzinünk, szóval a tiétek a pálya - mondta teljes egyszerűséggel, de egy kis gúny is társult hozzá és mielőtt még bármit is szólhattam volna, ő csak sarkon fordult és már fel is bőgött a kétkerekűje. Én csak álltam ott leforrázva és bámultam utána.

- Jobb lesz, ha összekapod magad nagyfiú. Úgy tűnik eddig nem vagy sikeres - tette a vállamra a kezét Charlie és velem együtt nézte tovább, ahogy a külvárosiak elkanyarodnak a látóhatárunkról.

- Marha vicces - léptem el tőle és visszasétáltam a saját motoromhoz. Rosszul éreztem magam az egész miatt, hisz még is csak miattam volt. Aznap nem egészen voltam jó passzban addig, amíg alkohol nem érte a gyomrom.

xXx

Már kopogás nélkül nyitottunk be a házba, érdekes illata volt McButler- ék házának, nekik is meg volt a maguk illata, mint minden más családnak, akik egy háztartásban élnek. Jose és Billy is a kanapén ültek és magazinokon szórakoztak, mikor megérkeztünk Charlie- val. A rádió pedig elviselhető, egész kellemes háttérzajt biztosított.