Csábításból Jeles-Teen Ideal

4.rész-Kapj el!!

Nevetve szívtam el az újabb szál cigim Castiel ölébe aki úgy szorított mintha csak attól félne hogy bármi bajom esik ha elenged. Hozzám képest jó gyerek volt, de nem mindig volt ez így. Egyszer Chasevel annyira összevesztem hogy napokig nem ettem nem szólaltam meg és amikor a "családi" vasárnapi ebédhez ültem volna le az asztalhoz hogy ott is böjtöljek eltűntem a székről, vagy is elájultam...azóta Chase visszafogja magát de nekem akkor ott eltört valami valami pótolhatatlan és talán bekattantam. Azóta minden szarba benne vagyok, drog, cigi, alkohol egyedül csak a szüzességem nem adom senkinek de azon kívül mindent csinálunk.
-Baba azt fel kell vennem itt hagyhatlak egy percre anélkül hogy baromságot csinálnál?!?-kérdezte Chastiel mire kuncogva bólintottam.

Castiel szemszöge:

Sietve mentem távolabb Karaól hogy fel tudjam venni a telefont a legjobb barátomnak Lysandernek.
-Mizu haver?-köszöntem neki.
-Kara lövi magát és te nem vagy képes elmondani?!?-baszogatott egyből, ó Istenem mi lesz itt. Ő nem a főnököm sem nekem sem a lánynak hogy parancsolgasson.
-Ha ennyire érdekel akkor gyere a régi gyárhoz azt vidd haza de el ne mond neki hogy elárultam!-mondtam flegmán majd kinyomtam.
Sietősen mentem Karahoz mert ő egy perc alatt is baromságot tud csinálni...bár ne lett volna igazam. A lány öntudatlan mászkált vihogva a gyár régi rozsdás vasrudain amik az el nem készült emelet szintjeit tartották volna a fejünk felett.
-Gyere le azonnal!!!-kiabáltam ijedten. A lány nem hallgatott rám és egyszer-egyszer majdnem félrelépett.
-Mi a szar folyik itt?!?-jelent meg Noah a kis mitugrász ikertesó, akit mindig is utáltam. Na csak ez hiányzott.
-Te jó ég!!-kapta a szájához a kezét Lysander is amikor az öccse mellé ért.
-Sajnálom....felvettem a telefont és nem hoztam magammal!-motyogtam majd megindultam az emeletre vezető lépcsőkhöz.
-Kara gyere ide!!-kiabáltam mielőtt ráléptem volna a vasszerkezetre úgy kb három és fél méter magasan.
-Mért?-kérdezte kuncogva.
-Mert le fogsz esni!!-mondtam kétségbeesetten.

-Noah!!!-kiabált le az ikrének-Kapj el!!-kuncogott majd Noah felé sétált.
-Ne!!! Kara nem tudlak gyere le!!! Kérlek, megbeszélünk mindent itt van Lys is!!-kiabált kétségbeesetten Noah.
-Kara!!-szolt erélyesen Lysander is.
-Na csak te hiányoztál ide!-mordult fel Kara és mint aki észhez tért megindult felém.
-Gyere add a kezed!-nyúltam és megragadtam a karját ám ekkor félrelépett és majdnem leesett csakhogy megfogtam és visszarántottam.
-Bolond!!-öleltem magamhoz  az apró testét és egyik kezem a derekán pihentettem míg másikkal a fejét szorítottam a mellkasomhoz.
-Szeretlek!-súgta majd elengedett és lebotorkált a lépcsőn.
-Te barom!!! Mért árultál el?!? Te is!!!-zokogott és kiabált egyben Noahnak.
-Én...én ezt nem bírtam!-szinte suttogott a srác.
-És te!!! Gyűlőlék!! Mindig csak bántotok!!! Nem akartam megölni anyát!!! Soha, SOHA!! BÁR ÉN HALTAM VOLNA MEG!!!-ordította Lysander szemeibe nézve, majd a földre rogyva hangos zokogásba kezdett. Nos igen a drog hatásai, vagy teljesen boldog vagy, vagy pedig tisztára szomorú...