Csábításból Jeles-Teen Ideal

15.rész-Élni meg kell tanulni!

Szép napot zártam ma is. Bementem a suliba beszámoltam a dolgaimról és megigértem hogy nem lógok többet. Castiel nem volt ben ma és hogy őszinte legyek bár szerettem nem tudott érdekelni a dolog.
Komotosan gyalogoltam végig az utcán és hirtelen észrevettem egy alakot aki követ. Gyorsabbra vettem a figurát mire ő is.
-Ne sikíts!-kapott el és kezét a számra nyomta.
-Castiel?!?-akadtam meg és maximum örömömben sikítottam volna.
-Igen!-engedte el a szám.
-Mit keresel itt?-mértem végig a most is feketében járó srácot.
-Tudod nagyon sokat gondolkodtam és rájöttem hogy veled kell lennem, Deborahban is csak téged kerestelek...te kellesz nekem Kara!! Te vagy nekem a ma, a holnap, a jövő és te vagy a multam is!-könyörgött.
Haragot éreztem, bár szerettem kihasznált és nem tudtam mit tenni így csak ezt tehettem.
-Jókora nagy barom vagy!!-vágtam a képébe a vörösnek.
-De a te barmod vagyok...és voltam mindig is!!-szökött könny a szemébe.
-De elbasztad...!-csuklott el a hangom.
-Bocsájtsd meg!!!-könyörgött, még sosem láttam könyörögni. Meghatódtam.
-Soha többé ne tedd ezt!-öleltem magamhoz mire ő úgy nyomta száját az emnyémre mint aki erre éhezett jó ideje.
-Szeretlek!-suttogta ajkaimra.
-Én téged jobban!-csókoltam tovább.
-Nme igaz!!-nyögte.
-Aki szeret az nem hagy el!-mondta szipogva mire ő még kőzelebb vont magához.
-Soha többé nem engedleke el!-simított végig a hátamon.
-Akkor kénytelen leszel ma nálam aludni!-kuncogtam.
-Meglehet!-húzott egy komisz vigyort a szájára. Így is lett nálam aludt és bepotoltunk minden időt ami az utóbbiban elmarat...