Csábításból Jeles-Teen Ideal

14.rész-Bad or Good Girl?

Nem tudom mennyit de sokat ittunk. Nem mentem vele semmire, nem kellett senki sem jobban mint ő, ám minden összedölt a világban mikor megláttam egy barna hajú igen csak kivágott felsőjű lánnyal csókolozni aki ha Hyun jól tudta a Debora nevet viselte. A világ gonosz és ha hagyod megöl...ezt én mondom neked!! De én nem akartam hagyni. Kűzdeni akartam de nem tudtam hogy kezdjek neki, nem is voltam józan, és talán ez ösztönzött még jobban, mert szerintem tiszta fejjel nem hittem volna hogy sikerülne. Hogy milyenné akartam válni az engedetlen, negatív, hülye, önsajnáltató, feketében, pengével járó, heges karú, talán hisztis picsa, helyett? Hmm...valami tipikus tini. Egy ideál! Igen! Egy szívtipró, szexy, magabiztos, menő, okos lány! Egy tipikus tömegcsaj akiért a fiúk élnek halnak! Az hogy ez aznap este megfogalmazódott bennem végrehajtásra került, aznap nem kerültem bajba haza mentem a tesóimmal, és este aludtam. Másnap boldogan keltem, nem űztem el az érzést rosz gondolatokkal hogy semmelegs legyek ahogy régebben, boldog voltam. Fekete ruhák helyett színesebbeket húztam egy farmer sortot és egy zöld pulcsit húztam amire az volt írva csilogo betűkkel hogy ,,Good Girl!" felkaptam a fehér tornacipőm és a telefonom majd indultam a parkba.
-Hova hova? És hol a fekete cuccod?!-kapta el a karom Noah az ajtóba.
-A parkba jössz?-kérdeztem vidáman.
-Szívtál?!?-méregetett.
-Nem, szeretnél jönni? Ha minden igaz még kihívom Rosat...meg Kent is szeretném elhívni!-kuncogtam.
-Mért? Mi lett a "Bad Band" bandáddal?!?-tátotta a száját.
-Hé, szeretnék jobb lenni...eddig elveszett voltam, egy utálkozó, egy sajnáltató, egy Lúzer...ez nem menő hanem szánalmas!-motyogtam-Minden rendben lesz, ez egy jó élet ha tudod élni!-kacsinottam.
-Komolyan?-csillant fel a szeme.
-Ja!-mosolyogtam mire egy melelg ölelésbe zárt, ezt ritkán tette és most mégis magához húzott pedig nem volt semmi baj, azt hittem csak akkor kapok ölelést ha rosszul érzem magam, azt hittem csak akkor figyelnek rám.
-Szeretlek!-öleltem szorosabban az ikertesóm.
-Na akkor megyünk?-kérdezte.
-Aha...-mondtam miközben kerestem Rosalia számát. Rosa olyan lány volt aki mindig is kereste a társaságom még sem találta meg mert nem akartam vele lenni pedig ő tényleg olyan lány volt amilyen mindenki szeretett volna lenni! És soha sem szurt hátba. mindig panaszkodtam hogy nincsen legjobb barátom és erre alkalmas személy erre én voltam a hibás, Rosa a hívásra természetesen igent mondott ahogy Ken is.
-Hali!-vont szokatlan ölelésbe Rosalia.
-Sziasztok!-intettem Kentinnek is.
Leültünk egy padhoz és beszámoltam nekik hogy miért is velük és nem a barmokkal lógok mivel kérdezték, ezután elbeszélgettünk minden féle dologról.