Csábításból Jeles-Teen Ideal

25.rész-Fáradtság

Nevetve ültem a konyhapultnál és vártam Castiel mit tálal nekem körül belül hajnali egykor.
-Pizza mikoróban melegítve...Voala!-nevetett fel.
-Megteszi Démonkaa!-mosolyodtam el és nekiláttam. Nem tudtam volna megenni mind a két szeletet szóval besegített.
-Na most nyomás aludni!-nézett a fali órára ami már hajnali kettőt mutatott.
-Van értelme egyáltalán? Négy óra és indulunk!-nevettem fel.
-Örülök hogy ilyen boldog vagy, de igen is megéri még négy órát aludni!-morgott és hirtelen felindulásból felkapott-Legalább négy órával többet alszól és nem ájulsz el nekem. Bár az négy óra alvással is megtörténhet.-morgott miközben ledobott az ágyra.
-Nem vagyok fáradt...-motyogtam a párnák közt.
-De az vagy. Nézd!-monta miközben befeküdt mellém és betakart mind a kettőnket majd szorosan átölelt. Nem tudom mit kellett nézni...talán azt hogy tényleg elnyomott az álom és tényleg álmos voltam, de ez más nem derült ki.

Reggel vagy inkább hajnalban az ébresztöre keltem. Castiel idegesen nyomta ki a beálított alkalmazást.
-Mennünk kell!-motyogtam álmosan. Hiába nem volt elég ez a kevés idő hogy kipihenjem a tegnapot. Viszont Lysandert látnom kellett. Tudnom kell hogy jól van...mármint a helyzethez képest jól.
-Biztos most? Délbe vagy félután is mehetünk! Nekem is fontos Lys és tudom hogy azt hiszed jó ha most oda megyünk, de ha kibuksz azzal nem vagyunk előrébb!-méregette kómás fejem a barátom.
- A-a jól vagyok!-morogtam majd felpattantam és elkezdtem készülődni. Nagyjából elfogadható külsőt varázsoltam magamnak és indultam is Castiellel.
Az út hamar eltelt és egyszer csak azon kaptam magam hogy a korház liftjének lassú mozgása is felidegesít.
-Mi lessz már?-rugtam bele majdnem az ajtóba de Cas visszafogott.
-Álj már le!-morgott miközben hátra húzott és az ajtó is kinyílt.
-201-es szoba! Faszomat Noahba hogy nálad húzza a lóbőrt!-morogtam tovább miközben siettem megtalálni a kórtermet.
-Lassíts már!-kapta el a karom Cas amikor majdnem orra buktam a saját lábam miatt.
-Jól vagyok! Nézd itt a szoba!-néztem fel a pont elöttünk ácsorgó ajtóra amin a 201-es szám díszelgett. Lassan beléptünk.
-Lys...-hajoltam az ágya fölé.
-Kara! Minek keltél ilyen korán?-simította meg fáradtan az arcom a bátyám aki most nem volt a legjobban de már elég szépen nézett ki.
-Most itt a helyem...melletted!-fogtam meg a kezét.
-Néztél ma tükörbe? Jól vagy?-mosolyodott el aggodalmasan.
-Én?! Ezt nekem kéne kérdeznem tőled! Meg is teszem: Hogy vagy?-motyogtam.
-Jóbban vagyok Kara. Két hét és otthon leszek nyugodj meg! De te...te úgy nézel ki mint aki most készül leépülni! Nem hiszem hogy jól vagy! Nem jó itt aludni hidd el nekem.-méregetett.
-Khm...örülök hogy észre vettél barátom. Mi a helyzet Castiel? Áhh semmi veled Lys...nem sok! Ahh az jó tesó!-folytatott beszélgetést magával Cas aki közbe szólt.
-Ugyan már Vörös barátom ne legyen ilyen forró a fejed. Kara a húgom és lány...minden esetben előnyt élvez! Remélem vigyázol rá.-mosolyodott el Lys miközben kezet fogot a barátommal.
-Életben maradsz ugye?-vigyorgott az utóbbi.
-Természetesen! És csak szólok nálad akarok ám tanyázni! Mindig van pizzád!-vigyorgott a bátyám is.
Elmosolyodtam a mét srácon, kár hogy nem élvezhettem sokáig. Éreztem hogy szédülök és hogy nem tartanak meg már sokáig a lábaim...

Sziasztok! Itt az ígért rész sajnálom hogy megcsúszva...jó olvasást!♡♡♡