Csábításból Jeles-Teen Ideal

7.rész-Lángolva

Csak álltam és vártam hogy Castiel kitombolja magát majd mikor már nem ütötte amit ért akkor szájára tapasztottam ajkaimat és érzékien megcsókoltam, meglepte a dolog de visszacsókolt viszont ajkai forróak voltak. Kezemet a vad csókunk közbe homlokára csúsztattam ami forró volt.
-Cas...forró vagy!-nyögtem, mire mosolyra húzta a száját ugyan is megszólaltam, akkor abban az időkben is csak ő tudott szóra bírni.
-Nem érdekel ne hagyd abba!-motyogta a számra majd tovább csókolt.
-Castiel jól vagy?-mértem végig piros arcát mikor elváltunk egymástól de pont csak annyira hogy egymás szemébe lássunk.
-Persze csak beleszédülök a csókjaidba!-mosolygott rám.
-Pihenned kéne, biztos lázas vagy!-hadartam és megfogtam a kezét hogy hazakisérjen.
-Nem a lányok dolga hogy hazavigyék a fiúkat!-szolt rám-Meg különben is akkor téged ki visz haza?!?
-Akkor...akkor nálad alszok!-mondtam ki meggondolatlan.
-Legyen!-mosolygott perverzen de hamar lehervadt a mosolya és fájdalom tükröződött az arcáról.

_____Castielnél_____
-Feküdj el!-parancsoltam rá!-mire ismét kacéran elmosolyodott.
-Csak veled fekszem le!-perverzkedett még betegen is.
-Van valahol lázmérőd?-kérdeztem figyelmen kívül hagyva az előző mondatát.
-Nincs bajom csak megfáztam vagy mit tom' én!-mordult meg de közbe a fiókra mutatott. Előhalásztam az eszközt majd a kezébe nyomtam, ő megmérte és felém nyújtotta. 39°-tudtam hogy nem oké!
-Aham...csak egy kicsit mi?-morogtam de betakartam majd főztem neki teát és adtam neki gyógyszert is. Castiel házában otthonosan mozogtam hisz nem a szüleivel élt és amúgy is sokat voltam ott így egészen otthon voltam.
-Aludj te is!-szolt rám mikor már az ágyában feküdünk mind a ketten, kissé meglepődtem hisz azt hittem már rég alszik de nem.
-Azt hittem alszol...-mondtam halkan.
-Nem...amíg te nem addig én sem! Nyugi én jól vagyok de ha te nem alszol akkor nem leszel jól!-mondta majd puszit nyomott az arcomra. Én meg hozzábújtam és hagytam hogy elnyomjon az álom.