Csábításból Jeles-Teen Ideal

19.rész-Lázasan szerelmes

Mikor Cas házához értünk a barátom előkotorta kulcsait és kinyitotta elöttem az ajtót, akár csak egy hercegnőnek. Hah! Amint bejutottam én megcéloztam a kanapét, mert valamiért nagyon fáradtnak éreztem magam mondjuk ezt betudtam az iskolának is még jó hogy péntek van!
-Csörgesd meg a bátyád hogy ma itt alszol!-vágta hozzám a táskámból kikeresve a telefonom Castiel amit én csak egy moscos nézéssel jutalmaztam. Felhívtam Lysandert hogy én bizony ma nem megyek haza és hogy szépen tálalja Chasenek, ő cska nyugodtan leokézta a dolgokat majd elköszönt.
-Na és most mi a terv?-kérdeztem fáradtan Castiel pedig megindult felém lassan eldöntött a kanapén és felém turnyosult puszikkal behintve az arcom.
-Meleg vagy!-hagyta abba megtámaszkodva felettem.
-Kösz! Nem vagyok leszbi!-morogtam felduzzat ajkaim várták hogy Cas lecsapjon rájuk.
-Nem, nem úgy te buta! Lázas vagy!-tette hatalmas tenyerét a homlokomra.
-Lázasaaan....szerelmes?-vigyorogtam de ő nem szórakozott jól csak leszált felőlem és nem sokkal késöbb lázmérővel jött vissza.
-Komolyan?-tornáztam fel magam ülő helyzetbe.
-Ne szórakozz mérd meg!-dobta az ölembe a tárgyat így azt megfogva elvégeztem a folyamatot.
-Tessék nézd meg te!-nyújtottam nekinmorogva a tárgyat anélkül hogy rápillantottam volna.
Castiel megnézte töbször is majd felém fordította egy "én megmkndtam" vigyorral az arcán. Igaza volt a lázmérő 39°C-ot mutatott. Most már értettem mért voltam annyira fáradt.
-Mit mondtam?-ült le mellém és átkarolt.
-Haza kell menem így nem maradhatok...-áltam vlna fel de nem engedett.
-Persze még indulj haza úgy hogy esik, mikor pihenned kéne! Meg aztán hova sietsz haza, én is tudok rád vigyázni!-kapott fel és egyenesen a szobájában lévő ágyig vitt. Óvagosan letett és betakart mintha egy porcelánbaba lennék, aztán kiment és körül belül tíz perc mulva jött egy nagy gőzölgő csésze teával.
-Nem alszol amíg meg nem húztad! Meg hoztam egy ilyet is!-tartott a hezében egy fájdalom csillapítót. Aranyos volt hogy aggódott értem, ahogy a szemei csillogtak és visszatükröződött bennük a féltés, a szeretet, az agodalom.
-Köszönöm!-ültem be az öléba a két lába közé így ő az ágytámlának én meg neki döntöttem a hátam.
-Ugyan mit? Jövök egy ilyennel mivel a multkor te maradtál itt így velem!-kacsintott és átkarolta derekam miután betakart.
-Aha persze csak azért...-tetettem sértődést mire felnevetett.
-Tudod jól hogy bármikor újra itt lennék veled, de jobb lenne ha ehez nem kéne betegnek lenned!-adott puszit a fejem bubjára.
-Ez igaz...-motyogtam miközben a már ües bögrét raktam a kezébe, hogy letehesse azt a polcra.
-Pihenj egy kicsit itt vagyok veled!-fektetett el az ágyon és magahoz ölelt, engem pedig elnyomott az álom.