Csábításból Jeles-Teen Ideal

13.rész-Szólóban

Nem keresett, nem találkoztunk a suliba, és nem volt ott amikor kellett! Ezt tette az utóbbi két hétben Castiel és én nem is tudom...nem nagyon akartam már sírni miatta. Más fiúk nem érdekeltek, nem tudtak lázba hozni! Csak is vele akartam aludni, vele akartam haza menni, vele akartam csókolózni...de hát makacs volt és meg sem halgatott. Lysander nem beszélt vele, egyetlen szót sem váltottak azóta szóval egyedül voltam...egyedül a világ elen.
Ma is a suliból tartottam haza Lysanderrel aki éppen volt olyan ügyes hogy megbotlott egy kőben és fel kellett hogy segítsem!
-Végre nevetsz valamin!-vigyorgott a bátyám.
-Ha egyszer béna vagy!-kuncogtam.
-Ha nem elhagyok valamit akkor ügyetlen vagyok...-vakarta meg a tarkóját.
-Ez is elhagyásnak számít, mert ha jobban belegondolunk, ha ügyesen csinálaod elhagyhatod a lábad vagy a...-nevettem.
-Jó jó elég lesz!-szakított félbe Lys.
-Mi van Castiellel?-kérdeztem.
-Nem tudom, de ma lesz egy buli ahova te is hivatalos vagy és elvileg ő is ott lesz!-mondta Lysander.
-Buli...nem is tudom!-motyogtam.
-Naa gyere!-győzködött.
-Rendben! Mikor kezdődik?-kérdeztem.
-8 órai kezdés van de mi stílusosan 9-re megyünk!-kacsintott Lys.
-Oké!-és mikor ezt kimondtam kiderült hogy haza is értünk.
Otthon nem történt semmi, Noah azt mondta hogy ő is jön a buliba meg persze Leight is Rosaval. Vártam mikor lesz kilenc óra, és mikor fél kilenc lett el kezdtem készülődni. Nem bálba mentem ezért felkaptam egy koptatott farmer shortot meg egy haspóló szerűséget cipőnek a fehér adidast választottam, majd a hajamat egyszerűen kiengedve hagytam. Sminket sohasem használtam max a számat kentem ki szájfényel ami most is meg volt.
-Kész vagyok!-suhantam le a lépcsőn a bejáratig.
-Csini vagy hugiii!-pattogott Noah aki gondolom teljes mértékben rákészűlt arra hogy csajozzon egy jót ahogy szokott.
Mikor oda értünk mindenki megbámúlt minket...pontosabban engem, hogy mért? Mert a suliban amugy is elég népszerűek vagyunk és most még az is mellé társult hogy újra szingli vagyok, az az támadhattak a titkos hódolók. Csodálatos...
-Szia! Látom valami bánt meghívhatlak inni egy kört?-jött egy nálam nem sokkal idősebb fekete hajú talán koreai fiú aki mit ne mondjak nem volt csúnya.
-Ha le akarsz itatni és úgy farokra húzni akkor csak szólok hogy bulilba nem iszom le magam a sárga földig hogy ez történjen, amugy meg itt van két bátyám is akik figyelnek az ilyen dolgokra!-mondtam komoran.
-Dehogy...ne néz rosz embernek!! Ki volt az előző barátod az a vörös csúnyán néző faszkalap?-mutatott Castielre akit eddig nemvetftem észre, szívem hevesebben vert most láttam két hét után újra és attól a gondolattól hogy hiába láttam nem ölelhettem magamhoz nagyon nagy fájdalmat okozott nekem-Ugye nem...mond hogy nem találtam el!! Bazd neked ő volt az előző pasid?-akadt ki a srác.
-Elég...inkább árúld el a neved!-mormogtam.
-Hyun vagyok...és ezek szerint te meg Kara.-nevetett fel.
-Talált...-motyogtam feszülten és nem volt kedvem semmihez.
-Gyere vigyázok rád...legyél az enyém az este és nyugodj meg nem foglak "farokra húzni" inkább megmutatom a jövőt hogy ne keljen rágódnod a multan és nem fogok kérdezni megigérem! Csak gyere!-nyújtotta a kezét felém mire éreztem Castiel is felfigyelt.
-Legyen! Igyunk mintha nem lenne holnap!-fogadtam el Hyun kezét és ő rákulcsolta újjait az enyémekre.