Csábításból Jeles-Teen Ideal

16.rész-Különbség

Fáradtan keltem reggel Cas karjai között...akármilyen jól is aludtam elég nyúzott voltam msotanában annak ellenére hogy vidámabb életet éltem és törekedtem a boldogságra.
-Reggelt!-csókolt meg Castiel.
-Neked is!-nyögtem majd ujra karjaiba burkoloztam. Boldognak lenni nehezebb volt mint gondoltam. A sok negativitás után nehéz volt visszatérni régi önmagamhoz aki már évek óta nem voltam. Ám idővel rá kellett jönnöm hogy nem is lehetek a régi, egy új ént kell kialakítanom magamnak akit messze elkerül a szomoruság és a pesszimizmus.
-Mi a baj?-veszett el a szemeimben Castiel.
-Semmi...csak tudod én megváltoztam.-motyogtam a karjaiba.
-Észrevettem, szívesben ját mosolyogsz és talán ha minden igaz és nen csak öngyilkosságra készülsz és ezért akarod megtévrszteni az embereket akkor talán, boldog is vagy!-kacsintott.
-Ez baj?-néztem rá.
-Nem, de kész cigit vagy drogot? Ma megyek a csapattal ki a pályára és vissza várunk!-mosolygott de én csak megráztam a fejem.
-Nem fogyasztok többé tudat módosító szereket és nem szívok több nikotint!-vallottam be lemondóan.
-Értem, és gondolom a bandát sem akarod látni mert visszahúznak oda ahol voltál...-sóhjatott a barátom egy hatalmasat.
-Igen!-húztam el a szám szélét.
-Rendben, és örülök neki hogy nem akarod ezeket tenni!! Komolyan, nagyon büszke vagyok rád viszont megkérlek arra hogy tőlem ezt ne várd el mert nem menne...én ilyen vagyok de a te közeledbe természetesen nem szívok vagy drogozok majd!-nevetett fel és magához húzott szorosan én pedig karjaiba bújva vissza aludtam, azt hiszem...