Csábításból Jeles-Teen Ideal

26.rész-Mert sosem halgatsz senkire

Castiel szemszöge:

Megnyugodtam hogy Lysander jól van. Nevetve témázgattunk a faszságainkról mikor is feltűnt hogy Kara egyre sápadtabb.
-Hé minden oké?-mentem át Lys ágyának másik felére ahol a lány is ált.
-Nagyon fárad vagyok!-szorította kezeit arcához miközben összerogyninkészült.
-Héhéhé...csücs ide!-ültettem le Lys ágyának szélére. Az említett fiú arébb csúszott és felemelte a takaróját.
-Fektesd le vigyázok rá, te addig hívj orvost!-tartotta karjaiban a lányt. Jelenleg lehet ő jobb állapotban volt mint mellette szenvedő huga.
-Doktor úr jöjjön gyorsan!-kaptam el a pont akkor elhaladó orvost aki Lysandert is kezelte.
-Mi történt?-nézet körbe és sietett Lysanderhez.
-Én jól vagyok de a húgom nem!-mutatott a lányra.
-Mi történt?-intézte a szavait hozzám.
-Nem aludt valami jól és tegnap alig evett. Azt mondta nagyon szédül és összeesett.
-Ez a fáradtság miatt lehet, nem javaslom hogy most elvigyük innen amennyiben a fiatal urat nem zavarja a hölgy. Aztán amint jobban van vigye haza és ne engedje ki az ágyból legalább két napig!-mosolygott bíztatóan az orvos miközben megvizsgálta Karat majd elment. A lány lassan kezdett jobban lenni és elemelte kezeit az arcától majd sápadtan pislogott ránk.
-Nagyon megilyesztettél ám!-mosolygott rá Lys bennem pedig egyre jobban felment a pumpa.
-Megmondtam nem? Minek hozod ide a müsort? F*sznak kellett felkelni! Bejöhettél volna délután is amikor kipihened magad! Nem te most jössz! Magadnak akarsz ártani?!-keltem ki magamból. Mért is gondoltam hogy majd lessz kedve visszaszólni.
-Nyugodj meg Castiel mielött olyat mondasz amivel ártasz magatoknak!-intett csendre Lysander mire és bümbánóan Kara szemeibe néztem.-Figyej hugi...most alszol egyet itt velem rendben? Aztán Castiel hazavisz és ebédeltek valamit oké?-intézte lágyan szavait most a lánynak.
-Alugy csak megvárlak!-ültem le az egyik székre s még Lys átölelte addig én karját simogattam. Nem kellett sok hamar elaludt.

Kara szemszöge:

Lys karjaiban ébredtem, a nap már lemehetett ugyan is a lámpa fénye világította meg a szobát.
-Csipke vagy Rózsa?-pislogott a mellettünk lévő székről Cas.
-Na ja...-ásítottam egyet aztán felültem.
-Mert te sosem halgatsz senkire!-fogta meg a karom a barátom és felsegített.
Fáradt voltam annak ellenére hogy egy csomót aludtam. Miután megvizsgát Lysander orvosa és elmondta hogy mindez a kimerültség miatt volt elbúcsuztunk a bátyámtól és hazafele vettük a figurát. Az autóban egyikünk sem szólalt meg. Cas és én is el voltunk merülve a gondolatainkban. Arra kaptam fel a fejem hogy Castiel megállás nelkül dudál és hogy körülöttünk magált a forgalom.
-Mi a...?-néztem körül.
-Mi lenne ha észrevennéd hogy elöttünk éppen egy autó belehajtott a másikba! Csak a szép tüzpiros autómat ne húzzak meg!-kiabált.
-Cas...-kezdtem de félbeszakított.
-Hé te barom nagyobb ívben kerülj ki ha megkarcoltad az autót megkarcollak egy késsel!-odított ki az ablakon a mellettünk igen közel elhaladónak.
-Cas...nyugodj meg!-csaptam a karjára. Idegesen fordult felém de aztán tekitnete megenyhült....