Csábításból Jeles-Teen Ideal

23.rész-Egy baleset

Néha beszélned kell arról ami az életedben történik, elgondolkodhatnák azon ha leírnám valahova akkor elolvasná-e egyáltalan valaki. Nos az én életem szeret fenekestűl felfordulni. Talán csak a sors játszik velem...nem akarja hogy unalmas legyen akár egyetlen egy napom is. De talán ez jó! Ha felfordul az életed van mivel lekösd magad! Ezalatt nem azt értem hogy kreálj próblémákat a magad vagy mások életébe, hanem sokkal inkább azt hogy ne ilyedj meg a nagyobb dolgoktól. Mindig is azt hittem egyedül vagyok sokak ellen de rá kellett jönnöm hogy bármi is törtenjék mindig van mellettem valaki, viszont ez nem minden esetben ugyan az az ember. Az élet kihívás nem félek tőle, sokkal inkább érdekesnek tartom. "Nos igen Kara talán egy kicsit megváltozott!" Szerintem nem...nem érzem hogy változtam volna. Igazából az emberek nem változnak. Bárki is a bűnös, képes elkövetni ugyan azt a hibát...csak idő kell hozzá, és hogy mire is ez a sok gonolat? Lysandert elgázolta egy autó a gimnázium elött, miközben egy fiatal lányt próbált beérni. Mindenki figyelmetlen volt...Ő a sofőr, a kislány, csak éppen én figyeltem és kiabáltam de akkor késő volt. Nem emlékszem mi is történt azután hogy az autó elcsapta a bátyám. A következő emlékem az volt hogy Castiel próbál szóra bírni egy taxiban ami épp ide a korházhoz tart. Persze nem sikerült neki, amióta itt vagyunk egy szót nem szóltam. Inkább csak gondolkodom. Gáz? Nem hiszem, rámfért már egy fejmosás. Nézzün a jó oldalát! Most nem roskadtam magamba - lehet kintről úgy tünik - de nem! Visszatérve a korházba, a váróban ülök és 3 órája várom Cas kezét szorongatva, hogy mi is a helyzet a bátyámmal. Chase és Leight már itt vannak Noah pedig fél órája értesült ezért most fog befutni.

-Nem hiszem el mi tart eddig!?-bosszankodott Noah amint megérkezett.
-Azt mondták nem kicsi koccanás volt szóval örülj neki hogy itt a korházba várjuk a bátyád eredményeit és nem máshol!-szolt rá Leight, mire a testvérem csendben leült. Nem kellett sokat várnunk kinyilt az ajtó és Lyst kitolták egy ágyon mellette sok orvos viszont egy megált elöttünk.
-Maguk a fiatal úr hozzátartozói?-kérdezte miközben szemévek a sarkon beforduló orvosokat és bátyám nézte.
-Igen!-felelt ezúttal Cas.
-Szerencséje volt, megmentettűk a műtét sikeres volt. Most a számára kijelölt szobába vitték az orvosok ott lehet majd látogatni. Mivel nem lessz szobatársa bármely időpontban!-sorolta a doki.
-Rendben köszönjük!-fogott kezet az orvossal Chase.
-Látta valamelyiőjük mi is történt a helyszinen?-nézett végig rajtunk mire mindenki fejet rázott ellenben én remegve feltettem a kezem.
-Kara látta én mire kiértem az autó aki nekiment Lysandernek elhajtott és Kara ledermedve ált ott...kérem hagyjon egy kis időt! Ha készen áll akkor majd elmesél mindent!-kelt a védelmemre Castiel hirtelen.
-Megértem, jól vagy kislány?-tette a vállamra a kezét. Nem tudtam reagálni csak néztem a dokit és áltam a szemkontaktust.

Castiel szemszőge:

A tököm kivolt ezzel az egész helyzettel. Ott volt az hogy a legjobb barátom korházban van! Aztán a Banda és nem is beszéltünk még Kararól aki az eset óta meg sem szólalt. Olyan sápadt volt, néha megremegett a keze amivel az enyémet szorongatta.
-Elkísérsz a büfébe? Veszek egy kávét...-próbálkoztam Karanal amikor Leight és Chase bementek Lyshez, persze hiába mert csak a fejét rázta.
-Úgy sem mehetünk be hozzá! Egyszerre csak három ember lehet bent!-győzködtem. Noah kíváncsian figyelt minket és ahogy elnéztem velünk akart tartani. Kara bólintott egyet így elindultunk. Természetesen nem (csak) azért mentem mert kávét akartam hanem azért mert meg akartam etetni valamivel Karat is. Már lassan este volt és az iskolai reggeli óta nem evett vagy ivott semmit. A büfé szinte üres volt egy doktornő vásárolt egyedül...gondolom nem fél nyolckor van csúcsforgalom de ez most kapóra jött.
-Na mit kértek? A vendégeim vagytok!-néztem a testvérpárra.
-Király vagy haver!-boxolt vállon Noah aki mint számítottam el is kísért-Egy Jegeskávét meg egy szendvicset!-adta le a rendelést.
-Kara?-néztem a barátnőmre, mire ő hevesen rázta a fejét. Mért is könnyítené meg a dolgom? Nagyot sóhajtva kértem két jegeskávét meg egy szendvicset a pultostól majd miután ez megvolt leültünk egy ablak melletti asztalhoz.
-Ez király, a kávézókba nincs ilyen!-dícsérte a helyet Noah.
-Szerintem is jó...Kara iszol az enyémből?-néztam a mellettem gubbasztó lányra aki bágydtan pislogott. Nem tudtam eldönteni hogy szimplán fáradt vagy rosszul van.
-Minden oké hugi?-ült át mellénk Noah. Kara bólogatott és megdörzsölte a szemeit.
-Szerintem hazamegyünk, Lys rendben van ma úgysem kell fel holnap pedig korán visszajövünk!-vázoltam a tervem. Hiába maradunk itt ha Kara nem pihen le nem bírja sokáig.
-Ez egy jó ötlet...figyelj kérhetem azt hogy hozzátok menjetek? Vigyázol a hugomra ugye?-kérte zavartan Noah.
-Eleve így terveztem! Te nem akarsz velünk jönni? Van szabad szobám mivel egyedül élek és úgy vélem Karanak jól jönne most egy testvér. Noah bólintott, miután a fáradt lányra nézett.
-Induljunk!-áltam fel. Kara ellenkezni próbált de rájött hiába.