Csábításból Jeles-Teen Ideal

8.rész-Rémálmok

Ahogy a Nappal néklkül nincs éjszaka és az éjszaka nélkül nincs nappal, ugyan úgy nem léteztem az ikrem nélkül és ő sem nélkülem.
Hogy mért mondom ezt? Nos azért mert Noah elment amint megtudta hogy a tegnap estét Castielnél töltöttem. Ja...szívás volt, Noah az a fajta ikertestvér volt aki fiatalabbként kezelt engem és védett minden apróságtól csak önmagától nem. Fogalmam sem volt mi történik körülöttem de egy valamit tudtam, nem megyek ki a sötét szobám védelméből amíg nem Noah jön be értem.
-Kara!! Noah elment, majd megunja és visszajön, ne törd magad! Hazajön és bocsánatot kér majd tőled ne aggódj!-jött be Lysander.
-Jó...de nem ér hogy ő össze vissza mászkál lányokhoz és elvan velük este de én nem ALUDHATOK Castielnél amikor beteg!-nyígtam és emeltem ki az "Aludni" szót mer nem nagyon csinálnánk mást akkor se ha jól lenne.
-Értsd meg 16 éves vagy!-szólt rám.
-2 hét múlva 17!!-morogtam majd éreztem hogy ajkaim megremegnek.
-Mi van veled?-méregetett a bátyám.
-Semmi...csak tudod mióta ismét összekaptunk rosszabb a helyzetem, remegek ok nélkül és néha szédülök is!-motyogtam hátha tud segíteni.
-Nyugodj meg minden rendben van...Noah is hazajön majd és nem lesz semmi probléma!-mosolygott kedvesen és mellém ült az ágyba majd az ölelésébe vont.
-Szeretünk Kara!-suttogta a hajamba és úgy ringatott én meg persze hogy bealudtam.

________Noah szemszöge_____

Mérges voltam Karara de nem akartam balhét...oké lehet tulreagáltam a Castieles dolgot de hát én a bátyja vagyok, persze hogy túlreagálom a fiú ügyeit!
Trappolva mentem haza és mikor a szobám felé mentem volna Lysander megállított.
-Mit akarsz?-kérdeztem flegmán de láttam aggódó tekintetét és egyből megenyhültem. Kara szobájából jött ki ezért kíváncsian vártam a választ.
-Figyelj menj már be a húgodhoz!!! Most légy nagy tesó!! Ne akkor amikor basztatni kell!-szolt rám idegesen mégis halkan mintha nem akarná, hogy Kara hallja.
-Mért mi van vele?-kérdeztem aggodalmasan.
-Nincs jó és te csak rontod a helyzetét öcsi!-mondta gúnyosan és pedig ott hagyta egy aprót bólintva majd bementem Karahoz.
-Manó...-szóltam halkan és meglepett hogy a szobában sötét van. Mikor közelebb mentem láttam hogy alszik de nem akartam itt hagyni hisz miattam sírt, láttam a szemén, így leültem és vártam. Vártam egészen addig amíg el nem kezdett mocorogni. Azt hittem felkelt de szemei csukva volta kés szemöldökét össze húzta, mint aki rosszat álmodik.
-De én nem akarom hogy elmenj Noah...!-ismételgette egyre hangosabban.
-Húgii héj itt vagyok nem megyek sehova csak álmodsz!!-ráztam meg óvatosan és megöleltem.
-Noah!!-szorított vissza mikor felkelt és könnyes tekintetét az enyémbe fúrta ezzel hatalmas bűntudatot keltve bennem...