Csábításból Jeles-Teen Ideal

24.rész-Visszatérve

Castiel szemszöge:

Késő este volt már mikor az autómmal leparkoltam a házam elött. Út közben Kara elaludt Noah karjaiban úgyhogy most ő hozta be a kézbe az ajtón amit gyorsan kinyitottam.
-Klasz a kecod én mért nem voltam eddig itt?-vigyorgott Noah.
-Pszt!-bicentettem a lányra jelezve hogy ne hangosan pofázzon mert az végre elaludt-Erre!-tártam ki a hálószobám ajtaját. Noah letette az alvó lányt az ágyamra és halkan kimentünk a konyhába.
-Haver a szüleid?-nézett körbe Noah.
-Te nem vágod?-néztem rá mosolyogva, de ő csak fejét rázta-Nem a szüleimmel élek. Ők gyakran utaznak így enyém a ház!
-Ohh...bocs nem tudtam!-hajtotta le a fejét.
-Hé nem gáz! Nem rossz dolog dirigáló ősök nélkül élni!-nevettem fel.
-Na ja...-sóhatott.
-Neked hiányoznak a szüleitek mi?-kérdeztem hirtelen.
-Hát Apám egy utolsó féreg lehet mert elhagyott minket, anyám meg meghalt értem és a hugomért szóval jah! Jó lenne ha itt lenne de ez sem vészes. Legalább vigyázunk egymásra. Még ha most nem is jött össze...-sóhajtott a srác.
-Ugyan ugyan! Lys erős szóval nem lessz gond.-morogtam. Tegnap bejelentették hogy nem lessz nagy baj kb 4 hét és jobban lessz mint volt.
-Na jah...Lysandert nem is féltem annyira! Vele 2 hét mulva már piálunk a Casinoban de Kara...miatta aggódom. Megint nem beszél!-fakadt ki a fiú is. Igaza volt én is aggódtam a szellemi hogyléte miatt.
-Figyelj megoldunk mindent oké? Te is kölyök vagy ideje felnőni! Most alszunk egyet aztán holnap meglátjuk mi változik ha felkel az a banga is!-utaltam Lysre. Noah felnevetett majd lefeküdt az általam megágyazott vendégszobába én pedig bementem Karahoz pont jókor.
Amikor beléptem a szobába elszörnyedtem. A lány forgolódott verte a víz és pont akkor hagyta el egy szívszaggató sikoly a száját. Gyorsan szeltem át a köztünk lévő távolságot és szorítottam magamhoz.
-Kara! Kara kelj fel álmodsz! Nem tudom milyen szörnyűséget de álmodsz!-mondogattam mire kinyitotta szemeit. Kellett egy kis idő mire realizálja a dolgot de amint meg volt ismét kitört belőle a sírás.
-Semmi baj!-szakadt fel belőlem egy nagy sóhaj miközben mégszorosabban öleletem.
-Ez rosz volt!-sohajtott a lány mikor már megnyugodott. Meglepve fogtam fel hogy komolyan megszólalt.
-Hogy vagy?-kérdeztem egyből.
-Jól...csak ez most szar egy álom volt!-mosolyodott el. Furán méregettem, nem is emlékszik a mai napra vagy ilyen egyszerűen feldolgozta?
-Értem.-motyogtam.
-Holnap akkor korán megyünk igaz? Lysander úgy is akkor kel majd.-vázolta a dolgot.
-Igen igen! Most viszont alvás! Vagy nem vagy éhes?-jutott eszembe.
-Lehet...mid van?-pattant fel az ágyból. Elmosolyodtam a megszólításomon és utána mentem. Kétség kívül ez a régi Kara volt.