One Night Affair

7

Hajnali fél 4-et üt az óra. Már vagy egy órája szótlanul nézek magam elé bámulva,mint egy őrült. Újra és újra végig pörögnek a fejemben a kora este történt dolgok és bármennyire is próbálok,nem tudok másra gondolni. Beitta magát lelkembe Jeong Guk gyűlölettel és megvetéssel teli szemei,akárcsak engem ócsárló szavai is. Nem tudom felfogni hogy mondhatott nekem ilyeneket. Mocskosul fáj minden egyes szó,amit kiejtett szépen ívelt ajkain. Életemben először alázott meg így. Ebben az esetben kezet foghatna szüleimmel is. Helyes-e vagy sem,én megértem kiakadását,hisz egyedül talált egy idegennel mosdóban,aki hozzám elég közel állt hogy félre érthető legyen egy olyan szögből nézve,ahogy Kook is látta. Megértem,mégsem vagyok képes ezt elfogadni. Kezet emelt rám,megütött! Újra. Egyáltalán nem ilyennek ismertem meg őt. De miket is beszélek? Hisz magamnak köszönhetem az egészet! Nem kellett volna részegen ágyba bújnom egy idegennel és így elkerülhettem volna az egész hercehurcát.

Mi lesz ez után? Megbánta? Hisz majd nekem? Meg fog bocsájtani? Mi lesz ennek az egésznek a következménye? Mit tesz majd Jeong Guk? Rajta múlik minden!

Igazából felmerült bennem a kérdés,hogy vissza e akarok egyáltalán menni hozzá. Szeretem,ez kétségtelen,de ugyanakkor most a félelmem mindennél erősebb. Valósággal rettegek már a gondolattól is,hogy belép azon az ajtón és dühében úgy megver,hogy a tulajdon anyám nem ismerne meg. Egyáltalán nem férfias,tudom,de mellette úgy érzem már ezt is elvesztettem. Férfi vagyok én egyáltalán? Ha az lennék nem hagytam volna hogy eltiltson a barátaimtól,hogy az álmom feladjam,csak mert ő erre kért,nem hagytam volna hogy kötélen rángasson mint egy bábut és mindenek előtt nem hagytam volna annyiban egy pofont. Meg se kellett volna éreznem,nem még hogy egy hisztis tinipicsa szintjére süllyedjek le azzal hogy hisztérikusan zokogok egy pofon után. Nem vagyok férfi és kezdem úgy érezni hogy ember sem.

Van értelme még küzdenem valamiért? Küzdeni azért hogy Jeong Guk megbocsásson? Mert láthatóan nem akar maga mellett. Úgy érzem bármennyire is szeretem,nem tudom elképzeli nélküle az életem,de már talán vele se.

-Jimin- halottam meg egy halk suttogást

Magam mellé nézve jövök rá,hogy barátom még mindig itt ül mellettem. Teljesen elfeledkeztem Taehyung-ról. Mióta is van mellettem? Úgy 5-6rája? Vagy már több is,csak nem vagyok képes érzékelni az időt. Fogalmam sincs. Örülök hogy Tae nem kérdezgette másodpercenként hogy jól vagyok-e és nem próbált meg agyonölelgetni. Hálás voltam ezért. Igazából mióta megjöttünk és kisírtam magam azóta egyikünk se szólalt meg. A gondolataink mindkettőnket elleptek,morfondíroztunk a történteken és bárhogy is elmélkedünk,a végeredmény ugyan az.

-Ne haragudj hogy nem segítettem-szólal meg kerülve tekintetem-Nem tudtam mit tegyek,bepánikoltam-szipogott

Elmosolyodtam elérzékenyülésén. Taehyung elég ritkán mutatja ki ha valami fáj vagy rosszul esik neki. Erősnek mutatja magát,de én vagyok az egyetlen,akinek még eddig megmutatta törékeny oldalát is.

Lassan emeltem karjaim,hogy lágy ölelésbe vonhassam-ezzel jelezve:semmi gond,ne magát okolja. Rásimítottam karjára,majd vártam,amíg lélegzése lenyugszik és elengedtem. Egymás szemébe néztünk,amiben mindkettőnknek ott bujkált a fáradság. Kimerültek voltunk,hisz nem csak lelkünk fáradt el a sok drámában,de az izgalmakból is elég volt egy időre.

-Feküdj le nyugodtan,én majd a kanapén alszom

Szavai kedvességtől csengettek,amit köszönésképp egy pici mosollyal és bólintással jeleztem. Lassan sóhajtva felállt és a szekrény legalsó polcáról a gondosan összehajtott párnával és takaróval lépett ki az ajtón. Most valahogy örültem a magánynak. Sokkal jobban el tudtam gondolkodni és hamarabb rájöttem a megoldásokra,mint mikor emberek vesznek körül. Igazából már annyira megszoktam hogy Jeong Guk-on kívül alig találkozok valakivel,hogy szorongás fog el,ha például Jin hyung megölel,vagy akár másokkal szóba elegyedem. Ez alól Taehyung kivétel,fogalmam sincs miért. Mondhatnám hogy azért,mert ő a legjobb barátom,de nem így van. Más okból,de nem tudom mi az.