One Night Affair

15.

Jeong Guk szemszöge

Fél 3,épp most végeztem a munkahelyemen. Kemény volt a mai nap,négy különböző helyen kellett ma megjelennem,az íróasztalom pedig felstócolva papírokkal hogy még véletlenül se maradjon időm szusszanni. Elfáradtam,de ma mindenképpen meg szeretném lepni életem szerelmét! Az elmúlt egy hétben csak egyszer sikerült találkoznunk,ami szerintem kicsit rosszul is eshetett neki. A múltkori beszélgetés Jimin-vel ráébresztett arra,hogy sok mindent át kell értékelnem az életben,ebbe bele értve a vele együtt töltött időt is. Múlt héten sikeresen a főnököm elé álltam és kevesebb munkaidőt kértem. Fennakadt és azt mondta nem kéne félvállról vennem az előléptetést ezzel utalva arra,hogy ha úgy tartja kedve,le is fokozhat. Elmagyaráztam neki hogy a rengeteg munka amit ad-és az idő amit itt töltök-a kapcsolatomra mehet ha így folytatom. Kisebb vitába kezdtünk,a végén pedig ott tartottunk hogy bármit is mond,le is fokozhat akár,én a párommal szeretnék esténként lenni és nem az irodaasztal felett gubbasztani mint egy vén fasz. Ezen persze jól be is sértődött,mivel az úr lassan a 60-at tölti,de a végül a fél 3 órai végzésnél meg tudtunk egyezni+ havi 1-2 túlórában.

Most épp Taehyung lakása felé tartok hogy Jimint elvihessem egy randevúra. Egy étteremre gondoltam,ahol finomakat ehet,mivel ha jól láttam lefogyott szegényem. Tudom hogy sosem volt igazán megelégedve az alakjával-különösen mikor még idol volt-ezért is bánt ennyire a dolog.

Sikerült mindent megszerveznem előre. Jimin egyik kedvenc éttermébe viszem őt,ahová igen nehéz bejutni,de a kapcsolataimnak hála ez is összejött. Ilyenkor képzeletben megveregetem a saját vállam,hogy sikerült bekerülnöm egy ilyen ügynökséghez. Egy teljesen különálló szobát vettem ki,ami vörös szőnyeggel van borítva,két személyes asztal,külön pincérrel és a legfinomabb borral! Nem a kezét akarom megkérni-bár az is tervben van-de le szeretném nyűgözni,megmutatni neki mennyire is szeretem.

Teljes mértékben komolyan gondoltam a kapcsolatunk újrakezdését. Még most is mardos a bűntudat amiatt hogy kezet emeltem rá,valamint erőszakoskodtam vele,de a fájdalom,az a kínkeserves érés hogy megcsalt ott él a szívemben. Tagadhatatlanul rossz érzés és ezzel együtt fog kelleni élnem,mert Jimin nélkül nem menne.

Leparkolva a ház elé leállítom a kocsi motorját,majd telefonomat a zsebembe süllyesztve hátam mögé dugom azt a szál rózsát,amit még út közben álltam meg venni neki. Nem szerettem volna üres kézzel jönni,na meg persze kérte hogy legyek újra az a régi énem,aki mindig elhalmozta őt ajándékokkal, bókokkal és szerelemmel. Nem is értem magamat:hogy változhattam meg így? Ennyi rossznak kellett történnie hogy rájöjjek?

Jimin szemszöge

Egy melegítőnadrág és egy fehér pólóban ülök Yoongi társaságában a tévét bámulva. Taehyungot behívták dolgozni és valószínűleg holnapig haza sem jön,de azért mielőtt elment volna :egy meglepit rendeltem neked- mondattal kinyitotta a bejárati ajtót és ott át szegény nem értve semmit. Tae csak annyit mondott neki hogy siessen,jöjjön el hozzá,nekem meg azt hogy azért hívta ide,nehogy féljek egyedül az üres házban. Hát normális ez?!

Komolyan képes volt tervet szövögetni és így átverni a szőkét csak azért mert a hülye képzelgő fejében azt akarja hogy Yoongi és én összejöjjünk? Lefeküdtünk,tetszem neki,helyes srác és jó az ágyban,de ennyi! Én Jeong Guk-val vagyok és bármennyire is vonzó most ebben a szűk farmerben és piros-fekete ingben,nem lesz több számomra egy szimpla barátnál!

-Éhes vagyok!-szólal fel az előttem földön üllő srác továbbra is a képernyőn meresztve szemeit

-Menny,nézd meg a hűtőt! Azt hiszem maradt még a vacsiból

-Nem,én Jimin féle rántottát ennék!

-Jaj ne már! -nyöszörögtem-Nem ennél mást?-válaszul csak megrázta a fejét

Szenvedő hangot adva keltem fel a kanapéról,átmásztam az éhező felett,majd a konyhába mentem hogy egy serpenyőt elővegyek,olajat és a hűtőből a dolgokat. Dudorászva készítem kettőnknek az ételt,mikor két kar fonódott a derekam köré

-Jó illata van-támasztotta meg állát vállamon

-Yoongi..-zavarba ejtő volt ez testhelyzet. Eddig csak Kook-val tudtam ilyen közeli viszonyba kerülni. Talán ezért van ennyire melegem?

-Le fog égni-kuncogja.

Gyors mozdulatokkal kevertem meg a már tényleg majdnem leégett rántottát. Éreztem Yoongi leheletét a nyakamon,ami valahogy ellazított

-Nem kényelmetlen így?-kérdeztem,hátha elenged

-Nem-rázta meg a fejét-Ölelgetni való vagy!

Na nálam most jött el az a pillanat,hogy teljesen elpiruljak és szóhoz se jussak. Tényleg muszáj ilyen aranyosnak lennie? Hová lett az a "mindenkit megdugok,akit látok" Yoongi?

Úgy tűnik néma imáim meghallgatásra találtak,hisz épp ekkor csengett valaki

-Megnézem-mondta,majd elengedett.

Mikor már épp kész lennék  Jeong Guk hangját hallom meg a bejárat felől. Akárcsak egy filmben: hatalmasra kerekedett szemekkel megálltam mindennemű mozgásban,majd hirtelen dobtam el mindent ami a kezemben volt és rohantam is az ajtóhoz.

-Hé szia!-köszönök oda szerelmemnek erőltetett mosollyal,hisz teljesen nyilvánvaló hogy ez a kettő épp megölni készült egymást

-Talán zavarok?-Guk hangja dühösen és karcosan csengett

-Nem dehogy! Yoongi,kész a kaja,szedj magadnak kérlek!

Próbáltam úgy tenni mintha nyugodt lennék de hogy lennék képes ilyen helyzetben? Jeong Guk merev testtartása semmi jót nem sugall,Yoongi viszont mintha élvezné a helyzetet,féloldalasan mosolyog.

-Majd gyere enni-néz a szemembe,majd a konyhába megy

-Jeong Guk,esküszöm félreérted!-mentegetőzöm azonnal,hisz ezúttal tényleg semmit nem tettem

-Azt remélem is!

-Taehyung-nak el kellett rohannia dolgozni,Yoongit meg épp akkor hívta át,most meg a nyakamon maradt!

-Hallom ám!-kiabál ki a konyhából a szőke

-Tényleg Kookie,esküszöm hogy nem történt semmi!-lépek közvetlen elé aggódva. Nem kéne most egy újabb balhé

Jeong Guk szemszöge

Mit ne mondjak,rendesen meglepődtem mikor Jimin helyett az a semmirekellő nyitott ajtót! Legszívesebben agyonvertem volna amint megláttam,de valahogy sejtettem hogy Taehyung nincs itthon. Nem túl kedvesen szóltunk egymáshoz és hát a kedvem is eléggé elvette. Féltékeny vagyok hogy ezek ketten egyedül voltak,de azt hiszem ez érthető. Mostantól mindig bennem lesz a félsz,hogy egyszer talán újra megcsal. Erre pont ezzel a savanyú képűvel találom kettesben? Miért beszélnek még egyáltalán?!

-Jeong Guk?

-Ne haragudj,csak tudod...ah,mindegy-legyintettem,majd lágyan elmosolyodtam. Nem ezért jöttem ide!-Igazából szándékkal jöttem hozzád

-Szándékkal?-ismétel meg

-Igen,tudod-hátam mögül elő veszem a szál vörös rózsát,majd megköszörülve a torkom felé nyújtom-Megtisztelnél azzal hogy eljössz velem egy randevúra?

Annyeong! Nagyon sajnálom hogy ezidáig nem volt rész! Az igazat megvallva nem igazán van ihletem,de azért igyekszem majd részeket hozni. Ha hiba van benne azért bocsánatot kérek. Köszönöm előre is annak aki megért. Köszönöm hogy elolvastad,ha tetszett vote-olj (csillag) és commentelj.