One Night Affair

17.

A ma este életem legcsodálatosabb napja volt! Úgy érzem újra boldog és teljes vagyok amit Jeong Guknak köszönhetek. Nincsenek rá szavak mennyire elvarázsolt ahogy énekelt,egészen a szívemig hatolt. Mintha selyemhangszálait rezegtette volna meg,angyali énekhanggal van megáldva ez kétségtelen. Azt hiszem ott,a karjai közt jöttem rá,hogy számomra ő a tökéletes férfi,a nagybetűs Férfi,ugyanis nála jobban senkit se tudnék szeretni! De nem is akarok.

Még mindig ennek az éjszakának a csodája leng körbe,mikor már egyedül álok az ajtóban a zár kinyitásával bajlódva. Jeong Guk éneke után le se tudtunk állni a másik ajkainak kényeztetésével,a másik testének ölelésével úgy,mintha ez lenne az utolsó. A finom borok szép számával fogytak,de örülök hogy nem részegedtem le tőle túlságosan,hisz akkor Jeong Guk sosem engedte volna hogy ide visszajöjjek.Több ugyan nem történt és hálás is vagyok Kooknak amiért nem is próbálkozott,mert ez az est úgy volt tökéletes,ahogy volt!

Amint sikerült kinyitnom a bejárati ajtót,egy morcos,kócos szőke hajú,egy szál alsó nadrágba bújtatott Yoongit találok magam előtt

-Szia Yoongi.

-Tudod te hány óra?-förmed rám,amint a nyílászáró a helyén volt.

-Nem,miért? Menni?

-Hajnali fél 2! Mi a fenét csináltatok ti ennyi ideig? Egy étterem nincs eddig nyitva!

-De igen Yoongi-sóhajtom- Ez nyitva van mindaddig amíg te fizeted. Ha akarod akár 24 órára is kibérelhetsz egy szobát és bizony akkor a szakács és a pincérek se mennek sehová

-Szoba? Milyen szobáról beszélsz? Jimin,ugye nem...

-Jézusom Yoongi!-állítom le mielőtt valami meggondolatlant mondott volna-Nem feküdtem le vele! Az étterem külön kibérelhető szobáiról beszélek ahol mindössze két főre megterített asztal van. Amin ettünk!-mondom mielőtt még ezt is túlgondolná

-Ez nekem akkor sem okés...

-Jaj kérlek-nyöszörögtem miközben az öltönyömtől kezdtem el megválni. Sorban követték a ruhadarabok egymást a kanapé háttámlájára,míg végül csak a nadrágom maradt rajtam- Fáradt vagyok és csak egy forró fürdőre és az ágyamra vágyom,szóval ha megbocsátasz...-mondtam majd el is tűntem a fürdő ajtaja mögött

A kádban megengedtem a meleg vizet,majd az utolsó ruhadarabokat is levettem magamról és a kádba másztam. A forró víz égette a bőröm,mégsem vagyok hajlandó hidegebbet engedni,hisz hiába piros már a bőröm,jól esik. Taehyung egyik tusfürdőjéből nyomok egy jó adagot a vízbe,ami viszonylag gyorsan fel is habzik a folytonos vízcsobogástól. Elzárom a csapot mikor már tele van a kád,majd kényelmesen hátra dőlök és elmerülök a víz alatt.

Jeong Guk újra az a személy akit megismertem, tökéletes mint az elején de mi van akkor ha megint minden megváltozik? Lehet olyan még a kapcsolatunk mint az elején? Ő is változott azóta és én is. Ő is követett el hibákat én pedig annál is többet,megbocsáthatatlant. Jeong Guk mégis megbocsátott,újra kezdtük a kapcsolatunk és mindezek mellett képes elviselni hogy én az mellett a személy közelében vagyok akivel megcsaltam. Szörnyeteg vagyok. El kéne taszítanom magamtól Yoongit,mégsem megy,ez idő alatt míg nem beszéltünk Kookal,jó barátok lettünk. Mit tegyek? Tanácstalan vagyok.

Levegőt kapkodva bukok elő a víz alól,ami már egyáltalán nem tűnik melegnek. Alig lehettem lent 30-40 másodpercet,nekem mégis vagy 2 percnek tűnt. Hangosan zihálva próbálom menyuktatni fájó tüdőm,ami levegőért kiált.

-Hé,jól vagy?-jön egy mély hang az ajtón túlról jól rám hozva a frászt

-Igen-lihegem,már valamivel könnyebben véve a levegőt-Mindjárt végzek

-Oké

Amint már nem hallottam Yoongi lépteit a samponért nyúltam hogy megmoshassam tincseim,majd testem is jól átdörzsöltem,végül leengedve a vizet kimásztam és egy törölközőt elvéve kezdtem hajam törölgetni vele.

Ahhoz képest hogy Taehyung jól keres,a háza teljesen egyszerű,semmi extra nincs benne. A szülei kapnak nagyobb részt a fizetéséből,a többit pedig magára költi,hisz a munkájával jár hogy mindig kifogástalanul kell kinéznie.

A kissé nedves törölközőt csípőm köré tekerve lépek ki a fürdőből a szobám felé igyekezve,ám a kanapéról felpattant szőkeség elém állva megállít

-Jól vagy?

-Igen-mondom fáradtan. Most egyáltalán nincs kedvem beszélgetni-Szeretnék lefeküdni-mondom majd kikerülve újfent elindulok a szobámba

-Ugye nem tett semmi olyat,amit te nem akartál?

-Yoongi ne fárassz kérlek!-fordulok vissza összevont szemöldökkel-Nagyon jól éreztem magam és nem,nem tett semmi olyat amivel ártott volna

Minden további nélkül a szobába mentem ahol hangos csattanással csuktam be magam mögött az ajtót. Padlóra dobom a vizes törölközőt,majd a sporttáskámhoz lépve kiveszek onnan egy alsót és egy pólót ami alváshoz tökéletes lesz. Amint magamra kaptam mindent a biztonságot nyújtó ágyamba fekszem és próbálok elaludni. Mintha az ágy métereket süllyedne ahogy elfekszem benne a gondolataimmal együtt. Puha takarómat magamra húzva kényelembe helyezem magam hogy azok a fehér kis bárányok szemem előtt ugrálhassanak a vattacukor puhaságának tűnő felhőkön.

Mikor már épp az igazak álmát aludnám egy halk kopogást hallok,amit igyekszem figyelmen kívül hagyni. Az ajtó nyikorgása viszont már biztosított afelől hogy egykönnyen nem alszom ma el. Lépteket,majd az ágy lassan besüpped mellettem. 

Mit akar Yoongi ilyenkor?

Csukott szemmel fekszem továbbra is mozdulatlanul,hisz aludni szeretnék nem pedig társalogni,arra ott van a nappal.

-Ne haragudj rám kérlek-csendül fel Yoongi suttogó hangja-Lehet azt hiszed hogy ellened vagyok,de ez nem így van. Egyszerűen csak féltelek,rettegek attól hogy újra valami bajod esik,hogy az a féreg megint bántani fog!-hangja reszketeg mint aki a sírás szélén áll,ujjai arcomat simogatják,szavai pedig elgyengítenek és összezavarnak- Szeretném ha nem vele törődnél,ha nem vele töltenéd a napjaid és nem az ő közelségére vágynál. Szeretném ha engem szeretnél,mert én téged szeretlek Jimin!

Annyeong srácok! Igen tudom,jól eltűntem de higgyétek el meg van az okom. Nem igazán szeretek a magánéletemről beszélni,kissé zárkózott ember vagyok,de ennyit azért  szerintem megérdemeltek. Sajnos életem egy mély pontján vagyok jelenleg,részleteket nem szeretnék mondani,de jelen helyzetben elég rossz a lelki állapotom. Ne gondoljatok semmi rosszra,fizikailag minden rendben velem,csupán az ért sérelmek és helyzetem bánt. Rendbe fogok jönni,ha minden megoldódik de türelmeteket kérem,érkezni fognak a részek csak lassan. Nem igazán van időm és összeszedett gondolataim sincsenek ezért is jöttem ma egy ilyen rövid résszel. A coomentjeitek nagyon jól esnek,buzdítanak az írásra,hálás vagyok nektek! Sajnálom és kérlek ne haragudjatok.

Ha tetszett commentelj és vote-olj(csillag). Ha hibát találnátok benne azért bocsánat. Köszönöm!