One Night Affair

10.

-Jimin!-hallom meg a távolból megmentőm hangját

-Nham!-nyögöm erőtlenül,majd felállva felé lédelek és nyakak körül átvetve karjaim szorosan magamhoz vonom. Szükségem van most valakire,aki megvéd! Egy személyre,aki megvéd Tőle és eltereli a gondolataim arról,ami történt! Az engem ölelő karjai fájdalmasan szorítanak,de most az kell hogy éreztessék velem,nem vagyok egyedül! Félek! Nehéz bevallanom magamnak,de félek. Életemben először fordult elő ilyen velem és bizony még az ellenségeimnek sem kívánom hogy ilyet átéljenek. Ugyan az erőszak lényeges része nem történt meg,mégis mély nyomott hagyott bennem! Úgy érzem egy ideig nem leszek képes Jeong Guk közelében meglenni. Mintha eltört volna bennem valami,valami elromlott és fogalmam sincs mi. Megalázottnak,mocskosnak és semmire kellőnek érezem magam. Egy eldobott,kihasznált tárgynak,amire már nincs szükség,ezért kidobták.

-Mi történt?-kérdezi az engem ölelő,majd kezeit vállamra helyezve eltol kicsit magától hogy szemembe tudjon nézni,de én csak megrázom a fejem nemlegesen,majd újra magamhoz vonom- El kell mondanod hogy segíteni tudjak-újabb fejrázás-Megütött?-kérdésétől csak megingattam fejem hogy tudtára adjam:ezt sem tette-Akkor mégis miért vagy ilyen?

A magasabbik most csípőmnél fogva tolt el, karjaim ernyedten hullanak magam mellé,majd felemelte állam hogy szemébe nézzek. Erről Kook jut eszembe,bár ez az érintés sokkal lágyabb,mégis megremeg a szám

-Látom hogy bántott. Újra felszakadt a szád széle!-érinti oda hüvelykujját,amitől felszisszenek és elhúzom fejem-Nekem nem kell hazudnod. Azért vagyok itt hogy segítsek!

-Nem ütött meg-adom a hazug,halk választ,majd szipogok egyet

-Akkor? Tudod mit? Mindegy,majd otthon elmondod. Most gyere-fogott kezemre és maga után húzott-Felhívtam Taehyung-ot is,nálam fog várni.

Elindultunk a park kijárata felé,ahol az út szélén parkol autója. Az ajtó előtt elengedi kezem,majd megkerülve a járművet feloldja a zárat. Mindketten egyszerre ülünk be,majd Nam idegesen beindítja a kocsit. A motor felbőg,mi pedig neki vágunk az útnak. Egyikünk se szólalt meg,én a történteken agyaltam,míg a vezető ülésen ülő egyre frusztráltabban vezet. Végül úgy 20 perc múlva meg is érkezünk,kiszállunk és a ház falai közé vesszük az irányt. Nam kihalászta zsebéből a kulcsokat,majd kinyitva az ajtót előre engedett.

A bent lévők hirtelen abba hagyták a beszélgetést és egy emberként kapták felénk fejüket. Tae azonnal felpattant és gyors léptekkel hozzám sietve azonnal karjaiba vont. Szorosan ölelt-bár nem olyan erősen mint NamJoon,érezhető volt befeszült izmain mennyire ideges. Viszonozom az ölelést és nyakába fúrom fejem,hogy beszippanthassam dezodora illatát. Kellemes és nyugtató.

-Mi történt?-kérdezi,majd lassan elenged és rám néz-Mit csinált veled?

A kérdésre hirtelen bevillant a kép,ahogy Jeong Guk dühtől égő tekintettel a kanapéra lök,majd miután nem tudtam elmászni előle lenyom rá. Ökölbe szorul a kezem és össze szorítom az ajkaim. Nem akarok rá emlékezni!

Egy lágy érintést érzek meg vállamnál,ezért a kéz tulajdonosára tekintek,aki lassan a bent lévők felé vezet. Bent Jin hyung,már Nam és az a szőke hajú srác tartózkodik,aki miatt az egész elkezdődött. Hirtelen dühömben szikrákat szóró tekintettel,jobb kezem ökölbe szorítva indulok meg felé hogy bemoshassak neki,ám egy lépésnél tovább nem jutok. Tae kitárt karja megakadályoz abban,hogy megverhessem az ott ülőt,akinek szemeiből süt a sajnálat. Engem csak ne sajnáljon senki! Eddig nem volt senkinek semmi baja azzal hogy eltűntem az életükből,most viszont mindenki körbe vesz. Igen jól esik,de amikor jobb lenne a magány,inkább küldeném el őket a fenébe.