One Night Affair

13.

2 hét telt el azóta a nap óta. Rémálmaim vannak,ami újra és újra feleleveníti bennem azt a napot,kínozva engem. Nem vagyok képes menekülni ettől az emléktől,úgy érzem felemészt. De az álmaimban Jeong Guk nem áll le. Folytatja,bemocskol és lelkileg tönkre tesz. Két héten keresztül minden éjjel sírva riadok fel,könyörgöm saját magamnak azért hogy ennek vége legyen,de mindhiába! A rémálom folytatódik és én egyre inkább kezdek összetörni.

-Enned kell valamit!-szólal meg Jin hyung a konyhaasztalnak támaszkodva

-Nem vagyok éhes.

-Ez nem mehet így tovább! Magadat teszed tönkre!

Nem voltam hajlandó választ adni! Nem vagyok képes anélkül akár egyetlen falatot sem megenni,hogy ne jönne vissza egy órán belül. Undorodtam magamtól. Bemocskoltak,kétszer is! Újabb órákat töltöttem a fürdőbe zárkózva és a bőröm bánt minden egyes ilyen alkalmat. Hátamon és karomon egy kisebb súrolás okozta seb keletkezett,mégsem voltam képes magamról lemosni minden szennyet. Hogy is sikerült volna?! Én magam vagyok a szenny!

2 hét telt el,én mégsem tudtam magam rávenni hogy találkozzak Jeong Guk-val. Akárhányszor elhatározom magam,alig jutok túl a ház falain kívül. Napjaimat Taehyung és Jin hyungék házában tengetem. Jin sokszor velem marad hogy társaságom legyen,ami nagyon jól esik,hálás vagyok neki. Mindenkinek hálás vagyok,aki mellettem van és odafigyel rám.

Yoongi-val is egyre többet futok össze. Amikor csak tud,időt szakít rá,hogy Nam-ékhoz jöhessen,bekajálhasson és arról győzködjön,hogy menjek be vele a céghez. Bevallom,sokat gondolkodom a dolgon. Hiányzik az éneklés,mégis félnék újra színpadra állni.

Úgy érzem elvesztettem Jeong Guk-ot,önmagammal együtt. A kapcsolatunkkal haltam én is!

-Sziasztok!-az enyhén rekedtes,mély hangra felkaptam a fejem. A szőke toppant be a konyhába vigyorogva-Talán valami baj van?-komorodott meg

-Jimin nem hajlandó enni!-panaszkodik a legidősebb- Bármit főzök,sütök,ő még csak megkóstolni sem hajlandó!

-Igaz ez?-én csak vállat vonok durcásan- Ez nincs rendben!

-A napokban alig evett pár falatot! Yoongi,csinálj vele valamit,én feladom!-ezzel a kezében lévő konyharuhát az asztalra dobja,leveszi magáról az idétlen rózsaszín kötényét és a rongy után száműzi,majd kisiet a helyiségből- Én mentem dolgozni-ez után már csak az ajtó csapódását halottam

A szőkére vezettem tekintetem,aki komoran állta tekintetem. Pár másodperc után leült velem szemben,de folytatta amit az előbb abbahagyott. Nem tudtam mire vélni a bámulást,ezért inkább az előttem lévő megpakolt tányérra vezettem tekintetem. Felfordul a gyomrom

-Egyél-szólal fel a szőke

-Nem vagyok éhes-fonom össze karjaim magam előtt

-2héten keresztül nem vagy éhes? Tán anorexiás szeretnél lenni?-ő oldalra döntött fejjel mosolyog,jól szórakozva saját szavain

-Egyszerűen csak nem kell!-makacskodom. Mostanában elég sűrű a hangulat ingadozásom

-Pedig enned kell! Gyerünk!-fogja meg az evőpálcikákat,majd egy darab sült húst a számhoz emel. Ez most komolyan meg kar etetni?

-Nem vagyok már gyerek!-fordítom el a fejem oldalra

-Pedig úgy viselkedsz!- némán,durcásan,összeráncolt szemöldökkel nézek szemébe. Megelégelve makacsságom leteszi a pálcikákat,majd az asztalon megtámaszkodva felsóhajt-Miért csinálod ezt?