One Night Affair

11.

-Elég otthonosan mozogsz itt

-Sokat járok ide-motyogja,miközben a kávéskanalat körkörösen mozgatja a bögre tartalmában

-Sosem láttalak még itt-mondom,majd az asztalra könyökölök hogy minél kényelmesebben elhelyezkedhessem

-Én se téged-kuncog fel,én pedig elhúzom a szám-Nem találkozhattunk,mert te nem tartottad NamJoon-ékkal a kapcsolatot

-Hm-hümmögök

Elvéve a felém nyújtott fehér bögrét azonnal számhoz emelem,hogy a meleg ital égethesse torkom. Nem szeretem a forró kávét,akkor most miért esik jól? Mindegy is. Mióta a szőke felhozta nekem az éneklést,kettős érzések kavarodnak bennem. Miért éreztem melegséget a mellkasomban,mikor azt mondta megvéd Jeong Guk-tól? Mikor azt mondta szívén viseli sorsom és hogy ha szeretnék,segít visszatérni az énekléshez? Minden szava belém égett,megmelengetett és megdobogtatta szívem. Miért? Nekem nem szabadna ezt éreznem! De Jeong Guk óta ő az első,aki egyszerű szavakkal ilyen mélyen gondolkodásba merített és tudott hatni rám.

Jeong Guk pedig jelenleg zavaros a szívemben. Bántott,de szeretem. Mindennél jobban! Mégsem vagyok képes most rá kedves szavakkal illetni-már ha beszélnék róla. Sosem kelt még így ki magából,soha,egyszer sem volt rá példa hogy erőszakkal teperjen le. Mindig gyengéd volt,ha épp nem is,az csakis azért mert nem bírtunk a vérünkkel,de sosem akaratomon kívül! Nem tudom mit gondoljak róla,talán meg kellene beszélnünk? Jelenleg látni se akarom! Akkor viszont? Nem tudom mi lenne a helyes döntés!

-Nagyon elkalandoztál

A mély hangra felkapom fejem a bögre fixírozásából. A szőke fürtös előttem ül,az asztal másik felén engem figyelve

-Min agyalsz?-válaszul csak megrázom a fejem-Nem kell aggódnod! NamJoon elrendezi ezt!

Jeong Guk szemszöge

Idegesen,kezembe temetett arccal ülök azon a kanapén,amin nemrég még Jimin-t próbáltam megerőszakolni. Az a rengeteg alkohol,ami torkomon legördült annyira elhomályosította ítélőképességem,hogy azt se tudtam mit teszek.

Hogy voltam rá képes? Még ha full részeg is voltam,nem bánhattam volna vele így! Az alkohol nem mentség! Egy olyan dolgot tettem,amit félő,sosem bocsát meg nekem. De egyszerűen akkora düh fogott el,amikor összecsomagolt holmijaival sietett volna ki a házból,mint még soha ezelőtt! Féltem hogy épp most akar elhagyni,amit nem lennék képes elviselni!

Megcsalt,tisztában vagyok vele,de hiába a kettős érzés:szeretem! Mindennél jobban,épp ezért féltem őt annyira! Odakint az utcán megannyi veszély várhat rá! Kirabolhatják,megtámadhatják,bármi! A barátai elárulhatják,épp mint engem,annó! Egyedül Jin és Jimin maradt nekem! Nem veszíthetem el egy ilyen butaság miatt ezt a személyt,aki az életemet jelenti nekem! Fogalmam sincs mi üthetett belém az utóbbi időben! Megütöttem,majdnem megerőszakoltam,az Istenit! Hát milyen ember vagyok én?! Az a mérhetetlen félelem,ami könnyes szemeiben csillant,a segítségkérő sikítozásai. És én erre mit csináltam? Elhordtam mindennek! Attól félek,ha ő nem szabadul ki,én nem tudtam volna leállítani magam! Amint kilépett azon az ajtón és én utána kiáltottam,kijózanodtam. De akkor már késő volt.

Fájt hogy más karja ölelte őt. Hogy más csókolta azokat az ajkakat,amiket én még azon a napon! Más érintette és simogatta azt a selymes bőrt,más okozott neki örömet! Lehet ezt épp ésszel kibírni? Ebbe beleőrülök!

Nem vagyok neki elég jó? Változnom kéne? Külső vagy belső tulajdonság? Esetleg jobban kéne kinéznem? Nem vagyok jó az ágyban hogy másnál kereste a kielégülést?