One Night Affair

4.

Belépve az ajtón csend fogad,rideg és sötét az egész ház. Beljebb lépkedve a konyha felé egyre bizonytalanabb leszek. Talán nincs itthon? Talán még most is engem keres? Fogalmazódnak meg bennem a kérdések.

Hangos trappolás üti meg fülem,majd a szoba végén lévő ajtóban Jeong Guk alakja rajzolódik ki előttem. Felkapcsolja a villanyt,de nem jön közelebb. Teljes testemmel felé fordulok lehorgasztott fejjel. Képtelen vagyok szemébe nézni.

-Hol voltál?-jött az első kérdés. Nem véltem fel szavaiban érzelmet.Nem válaszoltam,hisz mit mondhattam volna?-Azt kérdeztem hol voltál?!-emelte meg hangját.

Megindult felém,mire én reflexszerűen összehúztam magam. Karon ragadott és rántott is egyet rajta,de nem ütött meg.

-Még én itthon is dolgozok azért hogy meglegyen mindened, te elmész piálni,majd nem töltöd itthon az éjszakát?-kiabálja

A sírás kerülhet hangos szavaira,de tudom hogy jogosan teszi. Megérdemlem. Lehorgasztott fejjel tűröm csuklómon lévő erős markának szorítását és hangos,dühvel teli hangját.

-Máskor ha azt mondom maradj ott,akkor maradj ott!-utal a telefonhívásra. Fejemmel bólintok egy aprót,jelezve:megértettem-Voltam Taehyung buliján és ott se te,se pedig ő nem volt. Még a szüleidet is felhívtam,pedig tudom hogy nem tartod velük a kapcsolatot! Mégis hol voltál egész éjjel?!

Utolsó előtti mondatán nem bírtam tovább és legördült egy könnycsepp az arcomon. Letöröltem,remélve hogy Jeong Guk nem veszi észre. Képes volt még anyáékat is felhívni? Velük több min 2éve nem beszéltem. Aggódott. Rettentően! Hallom szavaiban a dühöt,de az aggódást is. Tudom milyen. Most kiadja a benne felgyülemlett feszültséget,majd kedves,törődő szavakkal halmoz el.De ez nem fog bekövetkezni,most nem hinném. Mindketten csendben elmélkedünk. Én a padlót figyelve,míg ő valószínűleg engem,keresve a szavakat. Feszülten tarkómra simítok,de ebben a pillanatban másik csuklómra is rámar. Hirtelen kaptam fel fejem,félelemmel és könny fátyolos tekintettel néztem rá,míg ő nyakamnak szenteli figyelmét. Kikerekedett szemekkel és elsötétült aurával néz íriszeimbe. Félek,nagyon félek.

-Neked ki van szívva a nyakad?-üvölti. Össze rezzenek magas hangjától és a torkomban lévő gombócot próbálom lejjebb tuszkolni,nehogy most elsírjam magam-Te megcsaltál?!

Újra elkiáltja magát,én pedig itt török meg. Tudtam hogy rájön! Úgy tudtam! Félek,reszketek. Az ő szájából sokkal fájdalmasabb hallani. Össze szorul a mellkasom,fejem dübörögni kezd,fülem cseng. Mit tehetnék most? Nem akarom elveszíteni!

-Válaszolj már az Isten verjen meg!

-N-nem..-jött tőlem egy elhaló hangocska. Alig bírok megszólalni. Néma zokogásba kezdek

-Akkor mez mégis micsoda?!-húzza el pólóm nyakamnál,hogy rálátása legyen sötét foltjaimra-Ne hazudj nekem Jimin!

-N-nem hazudok-sírtam. Megpróbáltam rendbe hozni légzésem és szapora szívverésem-Nem csaltalak meg-hazudom kérlelően szemébe nézve. Higgye el. Könyörgöm! Nem akarom hogy ilyen megvetéssel nézzen rám,mint most!

-Akkor magyarázd meg a szívásfoltokat a nyakadon és azt,hol töltötted az éjszakát!

-J-Játszottunk a Taegyungnál- mondtam ami először esembe jutott-A bulin. Feladata volt,hogy kiszívja a nyakam-alig hittem saját magamnak. Hogy tudok a szemébe hazudni? Ki,vagy mi vagyok én?

-És hol voltál eddig?-fonja össze kezeit mellkasa előtt-Ne mond azt hogy Tae-nél,mert reggel voltam nála!

-NamJoon hyung-nál aludtam. Később voltam Taehyung-nál,mert a buli alatt szétváltunk és nem akartam hogy aggódjon