One Night Affair

14.

7:40-nézem telefonom kijelzőjét,ami pont eszt a pillanatot választotta hogy elsötétedjen. Egy reszketeg sóhajt megengedve csúsztatom zsebembe a készüléket,majd továbbra is hevesen zakatoló szívvel meredek magam elé a lelakkozott falapra. Itt álok már 10 perce,még sincs bátorságom mozdulni és kinyitni az ajtót. Haza jöttem,mégis olyan idegennek hat az egész lékkör,mintha egy idegen házba akarnék bejutni.

Ma nagy nehezen sikerült rávennem magam hogy eljöjjek Jeong Guk-hoz,most mégis inkább megfutamodnék.Miért vagyok ilyen gyáva? Nem menekülhetek folyton a gondjaim elöl!

Erőt véve magamon remegő kezekkel nyúlok farzsebembe hogy onnan kivegyem,majd a zárba helyezzem a kulcsot. A lehető leglassabban fordítom el a kulcsot a zárban,ami egy kattanással jelzi,hogy kinyílt. A kilincsre fogva lenyomom azt,majd remegő lábbal lépek be a sötét lakásba.

Félek,hogy megint olyan állapotban találok rá,hogy megint bántana,erőszakoskodna. Talán feleslegesen aggódom,lehet nem. Fogalmam sincs mi vár rám.

Becsukva magam mögött az ajtót halkan lépdelek beljebb,nehogy bármi zajt csapjak. A nappaliba érve felkapcsolom a mellettem lévő kapcsolót és a szoba világosságba borul. Végig nézek a szobán,ami 2hétig minden éjszaka az álmaimban szerepelt,ám az a barna kanapé-amit mindig is utáltam-lecserélődött egy modernebb szürke színűre.

Hangos léptekre kapom fel a fejem a háló irányából,mire azonnal oda kapom a fejem. Az ajtóban megjelenik ő,ami heves szívdobogást idéz elő nálam

Tágra nyílt szemei bizonyítják,hogy nem számított vendégre,főképp rám nem. Végig mérve szokásához híven egy szűk fekete farmernadrágban,fehér ingben és fekete nyakkendőben most is tökéletesen fest,valószínűleg nemrég érhetett haza. Arca beesett,ajkai repedezettek,szemei alatt pedig a sötét karikák fáradságra utalnak.

Mindketten ledermedve meredünk egymásra,ami deja vu érzést vált ki belőlem. Ajkai jól láthatóan megremegnek,legalább annyira hihetetlen számára hogy itt vagyok,mint saját magamnak. Íriszeiben ott csillog néhány könnycsepp,de önmagához híven nem engedi kicsordulni őket. Túl büszke hozzá! Hirtelen lép felém egyet,amit én automatikus hátrálással fogadok. Jeong Guk észre veszi rajtam a rémületet,ezért könnyes szemeit lesüti,fejét pedig lehajtja.

Egy ideig néma csendben állunk,ő ugyanabban a pozícióban,én pedig őt nézve próbálom lenyugtatni szívem heves dobogását. Félelmem kezd alább hagyni,hisz nem ittas,dühös és látszólag ura önmagának. Igazból semmit sem tesz. Megleptek könnyes szemei,a gombóc pedig egyre nőtt a torkomban,de hál' Istennek ez is elmúlik lassan. Örülök hogy nem jött azonnal nekem dühöngve,ruhám ráncigálva,esetleg nem szitkozó szavakat kaptam,hanem épp az ellenkezőjét. Könnyes szemek,lágy,megbánást sugalló tekintetet. Ez jól esik.

-Nem hittem volna hogy eljössz!-hangja halk,szinte suttog

-Én sem-felelem ugyan olyan hangerővel- Kellett egy kis idő,hogy össze szedjem magam és eljöjjek!

-Megértem-néz szemembe egy apró mosollyal

-Látom lecserélted a kanapét-nézek az említett bútorra,már csak azért is hogy beszéljünk valamiről. Igazából megmelenget a tudat,hogy nem kell többé látnom azt a bútordarabot

-Igen,képtelen voltam elviselni akár csak a látványát is!-mondja kicsit ingerülten,majd sóhajt -Jól vagy?

-Hm-bólintok,de ő is tudja hogy ez hazugság-Te?

-Most már igen

Mosolya,amit most megenged elérzékenyít. Régen,még annó ez volt az egyik dolog,ami miatt bele szerettem Jeong Guk-ba. Mindig kedves,tisztelettudó volt,mégis ott bujkált benne a kisördög. Amikor csak tudott viccelődött,megnevettetett,óvott és féltett. Van egy gyengéd,szórakoztató és férfias oldala is,ami egyáltalán nem szégyellte kimondani perverzebbeknél perverzebb gondolatatit. Akkor szerettem bele véglegesen,mikor egy randink során,mind a három oldala egyszerre mutatkozott meg. Viccelődött,kedves volt-akkor még hyung-nak hívott-végül az ellenállhatatlan mosolyával az ujja közé csavart. Hihetetlen srác volt,nem is értem hogy tűnt el ez belőle...