Lélegezni kerekeken

10. rész: Ébredés

~ Aiden

- Kérlek, Livie! - A vörös hajú lány szúrós szemmel és karba tett kézzel nézett rám már vagy negyed órája. Igen ennyi ideje könyörgök már a lánynak. - Kérlek, Livie, muszáj vele beszélnem.

Livie délután még vissza jött a suliba én pedig még itt maradtam. A barátja kosárlabda edzésére jött, ahogy láttam és gondoltam ő az utolsó esélyem, hogy Gracet felkeressem. Most muszáj volt elmondanom neki, amit tudnia kell. Én nem tudom miért ilyen amilyen, de tudnia kell, hogy nem fogom feladni, mert igenis... fontos nekem.

Nem tudom miért, hiszen csak pár napja köszöntünk egymásnak először, mégis nem tudom már elhinni, hogy ne törődjek vagy beszéljek vele.

- Pontosan miért kéne Aiden Andersonnak a legjobb barátnőm telefonszáma? - Kérdőn és kicsit elutasítóan nézett rám. - Nem is ismerlek és szerintem te csak bántani akarod az olyan lányokat, mint Grace. - Lépett egyet elém és kihúzta magát.

Komolyan mondom ettől a csajtól kiráz a hideg, de nagyon elismerő, hogy ilyen barátja Grace-nek.

- Livie - Vettem egy mély levegőt. - Én tényleg beszélni akarok Graceszel és soha, de soha nem ártanék neki. - Végig a szemébe néztem és minden szót halálosan komolyan mondtam.

- Ez nekem még mindig nem elég ok. Ugyan miért hinném el, hogy nem csak úgy mondod ezt nekem? - Nagy sóhajt eresztettem ki magamból és a hajamba túrtam. Ezt nem hiszem el.

Bár teljesen megértem a lányt, hiszen sose az volt éppen a hír rólam a suliban, hogy én egy minta gyerek vagyok, de hát pasiból vagyok. Nem vagyok rá büszke, amilyen életet élek én, de Grace teljesen más.
Muszáj lesz ezt megértetnem a vörössel is, különben Grace se fogja elhinni nekem.

- Egyáltalán nem vagyok rá büszke, hogy ilyen hírem van az iskolában, de már ez egyáltalán nem érdekel. - Néztem bele újra a szemeibe. Már nagyon ki voltam idegileg, de csak azért, mert úgy látszik sehogy sem tudom rávezetni Liviet, hogy a barátnőjét tényleg nem akarom bántani. Éppen az ellenkezőjét akarom.

- Olivia, én tényleg törődni szeretnék Graceszel. Nem tudom, miért, de valami vonz benne és muszáj, hogy... Muszáj, hogy elmondjam neki és már neked is, hogy megbízhat bennem és rám támaszkodhat. - A szívem vagy ezerrel vert, amíg ezeket a szavakat ejtettem ki. Nyíltan még nem mondtam ki senkinek, de úgy éreztem most nem hazudhatok. Úgy is át lát rajtam és annak semmi értelme, ha nem vagyok őszinte vele.

Livie egy darabig komolyan és vizslatva nézett, szinte már feszélyezett a tekintetével. Majd hirtelen elmosolyodott és sejtelmesen hátra lépett egyet, majd elővett a táskájából egy kis cetlit és tollat, majd körmölni kezdte a számot. Reméltem, hogy a számot írja, mert ha nem akkor én eskü megőrülök.

Elém nyújtotta a félbe hajtott kockás lapot, majd mikor már nyúltam érte előre lépett. Arcáról a mosoly rögtön eltűnt.

- Csakhogy tudd, Aiden - Kezdte fenyegető hangnemben, amitől el kell ismernem felborsodzott a hátam. - Ha megbántod Gracet, bármiféle módon, én kitekerem a nyakad és a fejed szépen meglátogatja az alfeledet. - A szemébe néztem és majdnem felnevettem komolyságán, de becsültem is, mellesleg, ha tényleg megbántom Gracet meg is érdemlem, hogy egy lány elverjen.

Még jó, hogy ez soha nem fog megtörténni. Soha nem tudnám bántani Gracet.

- Én is így gondoltam, de nem lesz szükség. - Elvettem a lapot. - Köszönöm, Olivia. Grace szerencsés, hogy ilyen barátja van. - Mosolyogtam rá, majd bólintottam hálásan. - Jövök neked eggyel. - Emeltem fel a papírt célzásként.