Lélegezni kerekeken

8. rész: Ami megtörtént és az igazság

~ Aiden

Alig bírtam magammal, hogy ne verjek be valakinek. Jennyt, az iskola főmuffját, megbírtam volna ütni. Úgy megbántani, ahogy ő bántotta meg Grace-t.

Soha nem fogom megérteni, miért tette azt amit, de tudom ez is valami hülye téveszméjéből adódik. Valamit beképzelt abba kis fejecskéjébe, amin ez lett a vége, de már két napja mást sem csinálok csak számolom vissza a perceket, hogy mikor lesz hétfő.

Ugyanis Jennyvel igaz, egyszer lefeküdtünk. Még gimi másodikban. Szokás szerint jöttek mentek a gimis bulik, én pedig mindegyiken ott voltam, ahogy Jenny is. Akkor túl részeg voltam, ő pedig túl kihívó, tehát, ami egy meg egy az annyi, mint kettő, nálunk az ágy lett. Másnap már a nyakamon volt. Én akkor is megmondtam és máskor is, hogy ez egyszeri alkalom volt és nem több. Magam sem értem, hogy nem láttam mennyire nyávógos csaj.

Most pedig a levét iszom a tettemnek. Jenny más fiúkkal is lefeküdt, ez nem volt titok, szóval nem értem én mit érdeklem még mindig.

Jelenleg éppen dühtől forrongva hajtok az iskola felé. Még soha nem indultam el ilyen korán hétfő reggel. Mindig ellógtam vagy későn értem be az első órára, de most nagyon ott akartam lenni a folyosón elsőként, aki lehordja Jennyt. Nagyon akartam.

Ha nem kéne jobban odafigyelnünk a szezon miatti szabályokra, akkor biztos robbanok, de mivel ez az utolsó évem és kell a sport ösztöndíj, hogy bekerüljek oda, ahova a legmesszebbre tudok kerülni a szüleimtől muszáj volt jó kisfiút játszanom.

Mikor beértem a gimnázium parkolójába és találtam helyet, csak kis idő kellett, hogy ne okozzak horpadást a kocsim oldalán.
Az óra kezdésig még volt húsz percem. Ahogy végig mentem a parkolón, megtaláltam Jenny piros kis kocsiját. Tehát itt van.

Annyira tele vagyok dühvel, hogy a lengő ajtó a falnak csapódik, ahogy bevágtam. A folyosón mindenki felém nézett, de én csak egyetlen egy személyt kerestem.

És meg is találtam.

Ahogy a szemem összetalálkozott az övével, láttam rajta, hogy leplezi a hirtelen ijedtséget. Szokás szerint körbe állta a szurkoló csapat.
Szó nélkül és határozott léptekkel indultam meg Jenny felé. Senkivel sem foglalkoztam, csakhogy minél hamarabb lerendezzem ezt.

- Na, te most szépen velem jössz! - Szinte csikorgott a fogam, ahogy kimondtam ezeket a szavakat miközben karon ragadtam.

- Ugyan már Aiden! Ezt lehet finomabban is. - Hangja pakosan csengett, amitől csak még ingerültebb lettem. Még van képe!

A folyosón lévő emberek mind felénk fordulva kezdtek sutyorogni és mutogatni, de annyira nem érdekelt. Már jó ideje vagyok itt ahhoz, hogy ne érdekeljenek mások semmibe való véleménye. Nekem van itt tekintélyem, akármi is folyik ebben a gimnáziumban, amit Jenny nagyon hamar el is felejtett.

Behúztam egy üres terembe, ami éppen nyitva volt és karjánál fogva belöktem a terembe, majd magam után be is zártam belülről az ajtót, hogy ne zavarjon meg minket senki.

Ahogy megfordultam Jenny közeledő alakját vettem észre, ahogy haját csábosan csavargatja egyik kezével, míg a másikkal a mellkasomhoz nyúlna, ha nem kapom el rögtön a csuklóját.
Egy lépésre vagyok attól, hogy ne húzzak be egy lánynak. Egyetlen egy kis lépésre.

- Ó, Aiden bébi, hát nem hiányoztam neked? Pedig nekem te nagyon is hiányoztál. - Bigyeztette le alsó ajkát, szabad kezével csak hozzá ért a mellkasomhoz. Undorodtam ettől a csajtól. Legszivesebben addig ráznám, amíg meg nem érti, hogy nem akarok tőle az ég világon semmit.