Sziasztok, kedves erre járó olvasók! :)
Nagyon örülök, ha még van, aki erre téved. Mint ahogy látjátok, nagyon-nagyon régen írtam új részt. Megismerkedtem az írói válsággal, nem volt rá idő, stb... Sorolhatnám, hogy még mennyi minden miatta nem láttátok új részt, de kifogásokra senki sem kíváncsi, nem de bár? (Na ez most nagyon furán hangzott. 😅)
Általában nem tudtam, hogyan folytathanám a történetüket. Mindig jött valami újabb sztori, ami kipattant a fejemből és ez háttérbe szorult. Nagyon szeretem Grace és Aiden történetét, igazi komoly témát kezdtem el és nem akarom befejezetlenül hagyni.
Most a végzős társaimhoz szólnék, ha akadna majd itt esetleg.
Akadt egy világhelyzet ugye, és ehhez kell alkalmazkodni. Hétfőn én is, mint ahogy sok végzős társam is, elindulunk bizonyságot tenni. Hosszú volt ez a néhány bizonytalan hét. Nem láttuk a végét az alagútnak és nem tudtuk, mi lesz a jövőnkkel. Most se nagyon tudjuk még, de egy dolog biztos, hétfőn be kell mennünk és megvívjuk a csatánkat. Nem háborúba megyünk, csatába. Csak úgy, mint Grace-nek, muszáj nekünk is optimistán gondolkodnunk.
Mutassuk meg, hogy igenis meg tudjuk csinálni, meg fogunk tenni minden tőlünk telhetőt, hogy olyan jövőnk legyen vagy közelében legyen, amilyet szeretnénk. Amiről álmodtunk. Akkor se fog semmi sem elveszni, ha nem sikerül minden a legszuperebbül. Nem vagyunk egyedül.
Igen, ma mentünk volna a virágokkal és tarisznyákkal körbe járni az iskoláink folyosóit és fényképeket készítettünk volna a családtagjainkkal, szeretteinkkel. A szerenádokat emlékezetessé tettük volna jobbnál jobb dalokkal. Ám sajnos ez most nem adatik meg. Most nem. Lehet nekünk már nem is fog. Sírjuk ki magunkból, ami olyan és emeljük fel a fejünket. Nemsokára vége ennek és megtettük az első nagy lépést, az első csatát túl fogjuk élni.
Barátainkkal pedig mindet be fogunk pótolni, amikor majd lehetőségünk lesz rá.
Át fogjuk vészelni!
Köszönöm, hogy még vannak, akik rátalálnak a történetemre és várják a folytatást a lassan frissülés ellenére is ❤️❤️❤️ Hihetetlenek vagytok, nagyon hálás vagyok nektek!
El is döntöttem, hogy a "Mit csináljunk érettségi után?" listámra ez is fel kerül, hogy szorgosan folytatom a Lélegezni kerekeken történetét.
Mindenkinek jó egészséget kívánok és kitartást! ,,Mindenhol jó, de a legjobb otthon! "
Végzős társaimnak pedig sok sikert, és kitartást szintén, és egy-kalappal az egészet! ❤️
YOU ARE READING
Lélegezni kerekeken
RandomEgy végzetes baleset. Egy család. Egy túlélő. Grace Gilbert egy 16 éves fiatal lány, aki gondtalanul élte a maga kis életét. Mindene meg volt, amire csak vágyott. Csodálatos szülei és fantasztikus testvérei. Éppen, csak elkezdte a középiskolát, már...
