Elveszve (H.S.)

Chapter Four

Harry szemszögéből

Minden izmom megfeszült. Nem csak azért, mert Zayn, az egyik volt legjobb barátom állt a házban, és semmi ötletem sincs, hogy jutott be. Hanem azért, mert egy olyan dolgot emlegetett, ami sosem sikerülne neki. Stacy az enyém!

-Mit mondtál? -kezeim ökölbe szorultak, alig bírtam magammal.

-Azt mondtam, -lépett közelebb -hogy ha majd meg dugom, vissza kell fognom magam.

-Ne merj még csak a közelébe se menni! -léptem előre, ezzel nyomatékosítva a szavaim.

-Harry, Harry, Harry -ingatta a fejét, közelebb lépett - Hidd el nekem, előbb köt ki az én ágyamban mint a tiédben! - ennyi volt. A kezem lendült, majd öklöm az állát találta el, mitől hátra bicsaklott. De nem volt elég. Elé léptem, és újabb csapást mértem rá. Csak ütöttem, ütöttem megállás nélkül.

Mégis mit gondol? Stacy nem az ő tulajdona, és soha nem is lesz az övé. Az enyém! Nem veheti el, még így sem kaptam meg.

Felülírhatatlan erő keletkezett bennem, egy olyan érzés, melynek nem találom a helyét. Mint a hullámvasút. Fent vagy, majd pillanatokkal később, lent. Újra fent, és vagy megállsz, vagy lezuhansz.
Voltam már szerelmes, tetszett már lány. Mégis, egyik sem volt ilyen intenzív és zavaros. Szinte magamban érzem minden egyes levegő vételét, minden szót melyet kiejt. Az az érzés, hogy nem tudok élni nélküle. De őszintén, nem is akarok.

A következő pillanatban Niall, a vállamnál fogva le ránt a férfiról. Kapálódzok, mozgolódok, újra meg akarom ütni. Látnia kell, hogy nem ő parancsol. Nem ő kapta ezt a címet, és végre, ennyi idő után bele törődhetne.
Liam, Zayn karját fogva próbálta le fogni. Ő nem mozgott, nem csinált semmit, velem ellentétben. Louis is már engem fogott, vissza húzott. Nem bírtam magammal, újra és újra ütni akartam amiért, még csak a nevét is kimerte ejteni.

-Kicsinállak! - ordítottam, és egyre, csak jobban próbálkoztam elrántani magam a fiúktól. Nem állt szándékomban bántani őket, de ha okot adnak, nem fogom vissza magam.

-Hajrá! - kiabált vissza - Stacy biztos örülne neki, ha megtudná! Vagy majd én be avatom helyetted,Harold! - eddig bírtam. Kirántottam a karom, Niall a földre esett, Louis hátrált. Gemma is hátrébb lépett, előre tudta, mi lesz. Liam elengedte Zaynt, hátra hőkölt. Mindenki tudta, mi következik. Biztos voltam benne, hogy Zayn is tisztába van vele.

Nem haboztam, elé léptem, megragadtam a torkát. Húzni kezdtem, egészen ki az erdőbe. Hallottam, ahogy a fiúk és a nővérem követnek, de nem érdekelt. A törzs helyre vittem, majd ledobtam a földre. Elterült, de nem szólt semmit.

-Tedd a dolgod! - parancsoltam rá. Tudta, mire gondolok.
Ha egy farkast ki tiltanak a falkából, meg kell hunyászkodnia. Esedeznie kell az alfájának, ez törvény, ami Szent. Ha az alfa nem fogadja el - ami általában így van - akkor is ezt kell tenni. Halál, vagy ki tiltás, ki taszítás a büntetés. Én vagyok az alfa, és nem, nem fogadom el a hunyászkodást. Meg alázom, gyalátzni fogom.

Térdre ereszkedett, a lábaim előtt. Fel nézett rám. Már nem vigyorgott. A kitaszítás, a halálnál is rosszabb büntetés. Meg vannak a következményei.

-S.. sajnálom - kezdte dadogva, én pedig ridegen hallgattam - Te vagy az alfa, hibáztam. Ölj meg, csak ne tilts ki. Meg hunyászkodom. Sajnálom, nem én vagyok az alfa hím. Te vagy az!