Elveszve (H.S.)

Zayn

Összeszedtem a szükséges dolgaimat, a telefonomat a zsebembe süllyesztettem. Néhány hete már, hogy Zaynt utoljára láttam, ezért mikor tegnap felhívott, hogy ugorjak be hozzá, igent mondtam.

Harry tegnap óta nem keresett - illetve, miután sokadik alkalomra is rátettem tegnap a telefont, feladta. Nem sokkal azután, hogy elküldtem a munkahelyemrõl, ,én is haza mentem. Valójában nem haragszom rá, egyszerûen csalódott vagyok. Ha most hívna fel, még a Zaynnel való találkozást is lemondanám, hogy vele lehessek - de én nem fogom megkeresni õt. Talán gyerekes és makacs vagyok, elvállalom, de nem változok meg.

Nagyjából fél óra alatt Zayn lakásához értem. Bekopogtam az ajtón, az pedig azonnal kinyílt. A férfi vigyorogva állt elõttem, befelé terelve engem a házba.

-Stacy - mondta, ahogy haladtunk a nappali felé - Örülök, hogy itt vagy. Rég láttalak!

-Szintúgy - rá mosolyogtam - Hogy vagy? Minden rendben veled?

-Persze - bólintott - Kérsz valamit inni vagy ilyesmi? - a fejemet ráztam nemleges válasszal - Egyébként, veled mi a helyzet?

-Rendben vagyok. Késõbb talán benézek az irodába, de lehet, hogy ma inkább otthonról dolgozom.

-Örülök, hogy minden rendben van veled. Harry és te még mindig...?- nem fejezte be a mondatot, de pontosan tudtam, mire céloz. Bólintottam.

-Bár tegnap összekaptunk kicsit, de igen, még mindig. Talán ma meg kellene keresnem...-Zayn közbevágott.

-Ne tedd! - értetlenül néztem az arcát, de õ egyszerûen csak vállat rántott és közelebb lépett - Majd megkeres õ, ha akar valamit.

-Egyébként - tereltem el a szót - miért nem kedvelitek egymást? - a férfi beszívta a levegõt. Oldalra fordította a fejét, elvezette rólam a tekintetét. Egy ideje érdekel ez a kérdés, most pedig végre volt bátorságom megkérdezni, erre nem kapok választ sem?

-Ezt talán tõle kellene megkérdezned - azonnal válaszoltam.

-De tõled kérdeztem - rám nézett, oldalra döntötte a fejét és elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám, egészen közel. Néhány centire állt tõlem, én pedig nem tudtam megmozdulni. A lábaim felmondták a szolgálatot, s mikor a férfi beszélni kezdett, a szívem majd' kiugrott a helyérõl - rossz értelemben.

-Tudod - a fülemhez hajolt, egyik keze a csípõmre landolt - Harrynek mindig is jó ízlése volt, de talán most elõször vagyok féltékeny rá. Helyesebben mondva - a szemembe nézett, másik kezét az arcomra simította - rád. - a torkomon akadt a szó. Nagy erõt vettem magamon és válaszoltam.

-Nem ez volt a kérdés - megint elmosolyodott, ezúttal kicsit rémísztõ volt ez a mozdulat.

-Miért vele vagy? - olyannyira meg illetõdtem, hogy válaszolni sem tudtam - Lehetnél velem is. Õ még csak meg sem tud védeni - az utolsó mondatnál dühösen megmarkolta csípõm, mielõtt erõszakkal ajkaimra hajolt. Reflexszerûen löktem el magamtól és kevertem le neki egy pofont. Kihasználtam, hogy meglepõdött, és kirohantam az ajtaján. Minden erõmet beleadva futottam, hagytam, hogy a lábaim maguktól döntsék el, hova menjenek.

Mi történt az elõbb?

Minél inkább próbáltam rájönni a válaszra, annál inkább potyogtak a könnyeim. Nagyon féltem, és egyáltalán nem erre számítottam a mai találkozótól. Zaynt a barátomnak tekintettem, mert segített nekem. Õszinte volt hozzám, mikor mindenki más hazudott nekem. Ezért nem voltam képes felfogni a viselkedését - de abban biztos voltam, hogy soha többet nem akarom látni.

Mire észbe kaptam volna, már Harry ajtaján kopogtattam megállás nélkül, a könnyeim pedig most sem álltak el.

A férfi kinyitotta az ajtót, szemei kitágultak ahogy rám nézett.

-Stacy m...-nem hagytam neki befejezni a mondatot, karjai közé vetettem magam. Erõsen szorítottam magamhoz, és már tudatosan engedtem meg magamnak a sírást.

-Annyira féltem Harry - szipogtam a pólóját szorítva, miközben beljebb terelgetett a házban. Megállt velem szemben és a szemembe nézett. Arca komoly és aggódó volt mikor megszólalt.

-Mi történt? - még mindig kapaszkodtam belé, mint egy majom, az õ kezei pedig pontosan úgy voltak, ahogy nemrég még Zayn kezei is.

-Meg...megcsókolt engem...õ...hozzám ért - ismét felsírtam, de Harry ezúttal tovább faggatott.

-Ki? Ki volt az? - szemébe néztem, két szemem között váltogatta tekintetét.

-Zayn - Harry izmai azonnal megfeszültek, összeszorította az állkapcsát.

-Megcsókolt téged?

-Harry én...- közbevágott.

-Visszacsókoltad? - azonnal hevesen kezdtem rázni a fejem, majd lehajtottam azt és könnyezni kezdtem.

-Ellöktem és felpofoztam, aztán elrohantam. Én nem...nem tudtam mit tegyek! Annyira féltem és...és csak...-Harry magához húzott, hallottam ahogy hangosan beszívja a levegõt - Azt mondta, vele kellene lennem helyetted, aztán csak egyszerûen azt csinálta!

-Nyugodj meg Stacy - a szemembe nézett, mindkét kezét az arcomra tette. Közelebb hajolt, de én elfordítottam a fejem.

-Mocskosnak érzem magam - adtam magyarázatot neki, mire õ bólintott.

-Megoldom - az ölébe kapott, és a fürdõbe cipelt. Hiába ellenkeztem, lekapkodta rólam a ruháimat, aztán saját magáról is és beállított a zuhany alá. Megengedte a vizet, én pedig nevettem rajta. Mikor a víz végig folyt az arcomon, Harry rátapadt az ajkaimra és a zuhanykabinnak nyomott.

-Harry...

-Már nem vagy mocskos - mondta, aztán vigyorogva hozzátette - Csak tõlem.