Elveszve (H.S.)

Kettesben (+18)

Stacy szemszögébõl:.

Harry kezei a combomra tévedtek, megemelve engem. Lábaim azonnal a dereka köré csavarodtak, kezeim a nyaka körül játszattak a hajával, amibe erõteljesen belehúztam. Felnyögött.

-Kikészítesz-suttogta két csók között, miközben elindult velem az emeletre. Lábával berúgta az ajtót, a következõ pillanatban pedig az ágyon feküdtem, rajtam Harryvel. Kezei egész testemet feltérképezték, pólóm aljánál járva pedig egyszerûen ketté tépte rajtam. Felnevettem.

-Ez a kedvenc felsõm-jelentettem be. Harry arcán egy önelégült vigyor jelent meg ahogy lenézett rám.

-Volt-tette hozzá. Kezeimet ismét körbetekertem a nyakán, lehúzva magamhoz egy csókra, amit azonnal szenvedélyesen viszonzott. Nyelve átcsusszant a számba édes táncot járva enyémmel. A kellemes érzésre nyögtem egyet, nem megszakítva csókunkat.

A férfi ajkai a nyakamra vándoroltak, csókolta, harapta és szívta az érzékeny területet, kis fájdalmat okozva ezzel-azt a fajta fájdalmat, ami még inkább izgalomba hozta így is lángoló testemet. Nyöszörögtem az érzésekre amiket a férfi váltott ki belõlem, mikor egyszerûen kikapcsolta a melltartómat, kissé megemelve engem. A ruha a padlón végezte, Harry pedig megemelkedett. Végig pásztázta szemeivel e testemet, és mikor már éppen zavarba jöttem volna megszólalt.

-Gyönyörû vagy-olyan puhán és lágyan ejtette ki eme szavakat ajkain, hogy már majdnem könnybe lábadtak a szemeim. Ismét csókba húztam a férfit. Elvállt ajkaimtól, lejjebb haladt a melleimhez. Végig csókolta kebleim minden kis szegletét, végig a hasam vonalát. Nadrágom szegélyébe akasztotta ujjait, hamarosan ez a ruhadarab is követte melltartóm útját, bugyimmal együtt. Meztelen voltam, Harry pedig teljesen felöltözött-pontosan ezért fordítottam a helyzeten és ültem a csípõjére, lekapva róla a pólóját.

Végig csókoltam izmos mellkasát, kezeimmel minden helyet megtapogattam amit csak tudtam. Mikor nadrágja és alsója is a földre került, ismét a csípõjére ültem. Harry felmordult, azonnal változtatott a helyzeten, ezúttal ismét én voltam alatta.

-Meg foglak kóstolni angyalom-szavai izgalomba hoztak, ezen pedig ingerlése sem éppen segített. Ismét csókokkal hintette a testemet, csípõmhöz érve gyengéden beleharapott. Elérve nõiességem felnézett rám, aztán nyelvével kezdte ingerelni az érzékeny helyet. Eszméletlenül nyöszörögtem alatta, haját markoltam, húztam megállíthatatlanul közelebb magamhoz. Másodpercekkel a gyönyör elõtt szakadt el tõlem, vissza tornyosult felém, önelégült vigyorral az arcán.

Még mielõtt akármit is mondhattam volna, Harry férfiassága már legérzékenyebb pontomnál járt, majd hamar belém is csúsztatta azt.

A férfi a nyakamba temette a fejét, de nem mozdult meg.

-Harry..-suttogtam. Hallottam nyugtalan légzését a fülemnél.

-Csak...-nagy levegõt vett-a kontroll...

-Nézz rám-eleget téve kérésemnek szemembe nézett. Szemei megint a vörös legcsodásabb színében pompáztak. Kezeimet arcára vezettem, õszinte mosolyt küldtem felé-Olyan csodálatos vagy.

Hitetlenkedve nézett rám, majd csókra hajolt. Ahogy ajkain összeértek, csípõjét is mozdította. Akkor már éreztem, hogy elvesztettem az önuralmam.

-Annyira...nagyon szeretlek-mondta szaggatottan, csípõjét egyre gyorsabban mozgatva.

-Nagyon szeretlek-suttogtam a fülébe, arcomon pedig éreztem, hogy elmosolyodik.

Azt hiszem, sosem voltam még ennyire boldog mint most.

()

A plafont bámulva próbáltam gondolkodni.

De mégis mirõl kéne gondolkodnom?

A költözésem kérdése nem is kérdés valójában, hiszen teljesen biztos vagyok abban, hogy nem fogok vissza menni apámhoz-csakis akkor, ha Daniel küld el. De erre nem látok esélyt, még a legkisebb mértékben sem. A tréningem is világos-végezni vele aztán beállni teljes állományba Eliott mellé.

Na és a Harryvel való kapcsolatom? Igen, talán ez az egyetlen dolog amiben nem vagyok teljesen biztos. Nem világos nekem hányadán állunk jelenleg, ahogy az sem, hogy mi lesz ezután. Az egyetlen dolog amiben biztos vagyok, hogy szeretem õt-és ha õ mégsem szeretne engem, akkor is harcolnék érte, mert nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék nélküle élni.

-Min töröd a fejed?-kérdezte Harry, elsimítva egy tincset az arcomról. Felültem az ágyon-a lepedõt magam elõtt tartva.

-Rajtunk-nem láttam értelmét hazudni vagy titkolózni elõtte.

-Rajtunk?-õ is felült-Mit?

-Csak, hogy mi lesz velünk ezután. Mert én szeretlek téged, és ha esetleg te mégsem szeretnél engem akkor...-ajkak szakították félbe a mondatomat. Ösztönösen vezettem a kezeimet hajába kissé meghúzva azt. Harry felmordult.

-Szeretlek-mondta-Nagyon szeretlek, tehát nem szeretném ha még egyszer ilyenre gondolnál, érted?

-Értem-mosolyogtam rá. Zöld szemeit néztem, elképzeltem magam elõtt ahogy ezek a smaragd íriszek pillanatok alatt a vörös leggyönyörûbb árnyalatában játszanak. Ajkaimba haraptam-mennyire vagyok álszent, ha szeretném õt úgy látni? Nem tudom mit gondolna ha egyszerûen megkérném erre, de igazából reménykedtem benne, hogy nem értené félre a helyzetet-Harry...-szóltam hozzá. Rám emelte csodás tekintetét-amikbe egyébként minden alkalommal meglátom a kiutat ebbõl a mocskos világból-majd hümmögött egyet-Szeretnélek látni.

-De hiszen látsz-kuncogott. Lesütöttem a szemeimet, de szinte azonnal visszanéztem rá. A fejemet ráztam.

-Szeretnélek látni...úgy-hirtelen ajkai szájával egyszerre kereketek el-Kérlek-arcára tettem a kezeimet. Sóhajtott egy nagyot, míg végül megláttam amit kértem. Megláttam annak a férfinak a másik felét, akibe menthetetlenül beleszerettem csupán egy nyár alatt.

OKÉ!

Tudom, hogy nagyon rövid rész lett.

Tudom, hogy késtem is vele.

Tudom, hogy nem valami érdekes.

DE!

Nem nagyon volt idõm írni az utóbbi néhány napban, viszont mégis szerettem volna valamit kitenni ide, ez pedig szerintem majdnem elegendõ erre a célra.

Hamarosan jelentkezem az eredetileg még ebbe a részbe szánt tartalmakkal, igyekszem minél gyorsabban hozni.

<3