Elveszve (H.S.)

Titkok

Hevesen szedtem a levegőt,szemeimet azonban most sem mertem ki nyitni.

Olyan érzések lángoltak fel bennem az imént,amiket eddig még nem éreztem. Voltam már szerelmes,de sosem volt ennyire intenzív illetve gyors. Sosem vártam ennyire azt a pillanatot,ami percekkel ezelőtt történt.

Suttogás. Ennyit hallottam. Harry suttogott nekem lágyan,vissza rántva engem hozzá.

-Stacy...- fel nyitottam a szemem,amiket aztán az ő zöldjeibe vezettem fel.

-Én...- egy igazán kigondolt beszéddel jöttem ide,a megbocsátás reményében. Ehelyett egészen máshol tartok,és ha tudtam volna mit mondani sem lett volna alkalmam rá,hiszem a hangos ,,úú"-zás a férfi mögül hirtelen eléggé aggasztó lett.

Harry megfordult,és egy számomra ismeretlen férfi állt előtte. Kezeit arca két oldalára helyezte,és úgy vigyorgott mintha az élete múlna rajta.

-Hát elolvadok! Nem pirultam el? - kérdezte az ismeretlen,még mindig őrült módjára vigyorogva.

-Te meg mit művelsz,Niall? - a neve már meg van.

-Nézem az új gerlepárt,tán nem szabad? - a férfi számon kérően csípőre vágta a kezeit. Kuncognom kellett,amire Harry felém fordult.

-Stacy,ő itt Niall - mutatott az előtte álló személyre.

-Stacy cicaa - nyújtotta el az a betűt - Hát megpuhítottad a kis Haroldot. Vagy inkább,meg keményítetted? - kellett néhány másodperc,amíg rájöttem arra,mire értette. Az arcom egy biztos vörös szint vett fel,lehajtottam a fejem.

-Hülye vagy,öcsém - nevetett Harry a férfivel.

-Mit nevetünk? - lépett mögé a...a bátyám? Mi a franc?

Mivel Harry jóval nagyobb nálam,így Daniel valószínűleg nem is vette észre,hogy itt vagyok.
Előre léptem,egyenesen a bátyám szemébe néztem. Rám vezette tekintetét,a mosoly kissé lehervadt ajkairól.

-Te mit keresel itt?-kérdeztem meglepetten. Hitetlenül magára mutatott.

-Én? Te mit keresel itt - intett felém. A társaság minden tagja csendben figyelt. Nem hittem annak amit látok. Engem óva intettek a férfitől,ő pedig itt van.

-Daniel - Harry a bátyámra nézett -Nem gondolod,hogy...tudod - felém biccentett óvatosan. Dan rám nézett,végül bólintott. Harold a hátamra tette a kezét,beljebb vezetett. Volna. Megtorpantam.

-Haza megyek - jelentettem ki. Harry ellenkezésre nyitotta ajkait,de egyszerűen leintettem,majd kiindultam az ajtón.

⛑⛑⛑

Az utcán sétálok,néhány háztömbnyire vagyok a lakástól,mikor nekem jön valaki.

-Ne haragudj-egy férfi állt előttem,sötét,rövid hajjal. Férfias arcvonásai voltak,valójában egész jól nézett ki.

-Semmi gond - mosolyodtam el. Ő is ezt tette,majd megszólalt.

-Zayn Malik.

-Stacy Prescott - még mindig csak mosolygott rám,végül elindult velem.

-Na és,új vagy erre felé,Stacy?-kérdezte. Bólintottam.

-Igen,fogjuk rá. Régen itt éltem egy darabig,de azóta sok idő telt el.

-Az idő sok mindenre képes-ismét bólintottam.

-Igaz. Gondolom,te jó ideje itt élsz-néztem rá.

-Itt születtem. Mondhatni,ide kellett születnem.

-Szóval te hiszel a sorsban?-kérdeztem,miközben megálltam. Haza értem.

-Te talán nem?

-De,azt hiszem igen - újra mosolyt eresztett felém.

-Nos,Stacy. Kérnék tőled egy szívességet,ha nem baj.

-Mifélét?-érdeklődtem. Bár csak most ismertem meg,nagyon szimpatikus,és remélem,a jövőben nagyon jó barátok lehetünk.

-Holnap,lenne egy kis dolgom. Segíthetnél benne. Az alatt az idő alatt is jobban megismernénk egymást.

-Legyen. Segítek

-Érted jövök kettőre-bólintottam. Elköszönt tőlem,majd odébb állt.

Hi guys!
Hú,tudom,hogy nagyon régen volt rész. De most itt van az,és bár nem a leghosszabb és a legérdekesebb,de jelentősen fontos eleme lesz a továbbiakban ennek a találkozásnak.
Fuckinkbabe