Elveszve (H.S.)

A kezdet vége

Nem tudom, mikor volt utoljára, hogy megijedtem volna. Munkámból adódóan sokszor félelem járja át a testem porcikáit, de a hirtelen megijedés nem igazán tartozik a hatáskörömbe. Illetve nem tartozott bele. A tegnapi esemény azonban kétségkívül kivehetetlen ebből a körből. 

-Jó reggelt - Harry hangja mellőlem érdesen hangzott, egy pillanatra majdnem meglepődtem rajta. Tegnap este mindent megbeszéltünk magunk között, és miután teljesen tiszta volt a lap, az egész éjszakát egymás társaságában töltöttük. 

-Inkább napot. Már majdnem délután van - jegyeztem meg, miközben felé fordultam az ágyon. Kinyitotta szemeit és rám mosolygott. Csintalanul, mint aki pontosan tisztában van vele, hogy neki köszönhetően keltünk fel ilyen későn. Mert tisztában is van vele.

-Akkor már ne is keljünk fel addig, amíg tényleg délután nem lesz - megmosolyogtam az ötletet. Hazza tegnap óta egyszer sem emlegette fel ami miatt most itt vagyok, egyszer sem hozakodott elő azzal, mit is kerestem egyáltalán Zayn lakásán. Pontosan tudom, hogy meg akarja kérdezni. Egyszerűen fogalma sincsen, hogyan kezdjen bele, mikor nemrég beszéltük csak meg a dolgainkat. Én is így vagyok ezzel, éppen ezért értem meg az érzéseit. De erre nem lesz jó időpont, hiába is keresi azt, és jobb előbb túl lenni mindenen.

-Kérdezd meg - értetlenül nézett rám, kezemet a hajába vezettem - Tegnap óta meg akarod kérdezni, tudom jól. Szóval kérdezd meg - mikor rájött a szavaim alantas jelentésére, kezét a hajában lévő kezemre tette. Levezette onnan. 

-Miért voltál vele? - tapintatosan kérdezi meg, gondoltam. Nem az a kérdés, miért voltam nála, hanem, hogy miért voltam vele. Tudja jól, mit csinál.

-A barátomnak tartottam, akivel az utóbbi időben nem találkoztam. Ezért mikor áthívott magához, nem mondtam nemet - az arcomat fürkészte ahogy folytattam - Segítette nekem és mellettem volt mindennek az elején, az első volt, aki nem hazudott nekem. Bíztam benne, szóval semmi hátsó szándék nem számítottam a szavai mögött. Egészen tegnapig. 

-Múlt időben beszélsz - jegyezte meg, majd valami olyat mondott, ami talán a legjobban sokkolt le a napokban - Azt a lányt, aki után nyomozol - kezdett bele - Zayn ölte meg. Miután száműztük, új alfát talált magának, akiről semmit sem tudunk biztosra, de Zayn az ő kérésére ölte meg azt a lány. Vagyis ezt állítja. 

Teljesen elképedtem. Valahogy gondoltam eddig is, hogy Harry tud valamit erről, de azt nem hittem, hogy ez így történt. Miért nem mondta el? Megértem, hogy aggódott, de jogom van tudni azokról a dolgokról amiket a munkához vagy a magánéletemhez tudok kapcsolni. 

-Ezt el kellett volna mondanod - nem nézett rám. Lehajtott fejjel ült már előttem - Nem haragszom. De azt akarom, hogy legközelebb mondd el az ilyen dolgokat - a szemembe nézett, nagy kezét az arcomra tette és bólintott. 

-Ígérem - rá mosolyogtam. Nem akartam tovább firtatni ezt a témát. Harry ajkait az enyémekhez nyomta, én pedig azonnal kinyitottam a számat, utat adva a nyelvének. Nem tudom pontosan, hogy történt, mikor a férfi már feltettem helyezkedett el, egyik keze pedig egyre lejjebb haladt a testem legérzékenyebb pontja felé. Ígéretes napnak nézünk elébe.

Késő délután volt már, én viszont még mindig nem mentem haza. Hazza ruháiba flangáltam végig az egész házban a nap folyamán, s bár többször is mondta, mennyire beindítja ez a látvány, úgy érzem szükségem van néhány dologra. 

Említettem neki, hogy haza kellene mennem, de azt válaszolta: ,,Maradj itt ma este is, meg holnap és holnapután. Utána megint ugyanezt fogom majd mondani". Őszintén örülök, hogy ennyi időt szeretne tölteni velem, nem ellenzem, hogy itt maradjak, de haza kellene mennem. Jelenleg Harry elment, hogy hozzon valami ehető dolgot, ezért úgy döntöttem megvárom, hogy tudja hol leszek. 

Azonban ott kezdődött a baj, hogy aki visszajött, az nem Harry volt.