A Nem-Túl-Kreatív One Shot Könyv

Oldalas

Tessék Loramisze, megígértem hogy egy könyv és egy kihívás. Remélem örülsz! 😂

***

Csöndesen sétáltam végig az utcán. Az őszi idő engem is magával ragadott, így egész nap komor hangulatom volt. Igaz, próbáltam vidám lenni, sokat mosolyogni, sőt még színesen is öltözni, de ez nem jött be. Ma egyszerűen csak egy "szürke" napom volt.

Befordultam a keskeny kis utcába, amitől két sarokra van a lakásom. Azonban mikor olyan két méternyire voltam bennt, elfogott egy rossz érzés. Mintha valami nem lenne oké.

Visszafordultam, annak reményében, hogy visszamegyek a fő utcára, és teszek egy kerülőt. Ám ez a terv azonnal a semmibe veszett, amikor megláttam a fekete ruhás alakot, aki eddig valószínűleg mögöttem jött.

- Add ide a tárcád, különben lövök! -kiáltott rám a férfi, és felém tartotta a pisztolyát.

Hangosan sóhajtottam, és az ég felé emeltem a tekintetem. A vörös hajamat oldalra dobtam, és a kezeimet a mellkasom előtt össtefonva vizslattam a maszkos pasit.

- Nem.

Ilyen egyszerű választ adtam, ami először megdöbbentette, majd felhergelte a "támadómat".

- Mit értesz az alatt, hogy nem? Komolyan mondom, le foglak lőni.

Én ugyanolyan unott arckifejezéssel álltam ott, felvont szemöldökkel, miközben próbáltam a lehető legjobban a csávó tudtára adni, hogy húzzon a picsába.

- Akkor had ismételjem meg! A pokolba is; nem.

A férfi egy jó két percig csak tétlenül állt ott, majd zavartan megszólalt.

- Ööm oké, asszem... -motyogta, majd megvakarta a tarkóját. Én csak felvont szemöldökkel néztem rá, és kitártam a karjaimat.

- Na? Nem fogsz lelőni? -tettem fel a kérdést szemrehányóan.

A férfi sóhajtott, és megrázta a fejét. Eltette a pisztolyt, majd így nézett rám ismét.

- Nem tudom. Ilyesmi soha nem történt ezelőtt... -vallotta be szégyenkezve, mire elmosolyodtam.

- Hát jó. De figyu? -léptem közelebb- Mi lenne, hogy amíg te kitalálod, addig elmegyünk harapni valamit? Farkas éhes vagyok! -nevettem, mire a támadóm is kuncogott egy picit.

- Benne vagyok. -egyezett bele, majd levette a maszkot, ami eddig takarta előlem az arcát, és felém nézett.- Mi lenne ha én fizetnék? Kárpótlásul ezért az idióta viselkedésemért?

Nem fogok hazudni. Megtetszett az ötlet. És a pasas is.

- Rendben, de csak mert ilyen szépen kérted. -vigyorogtam, mire ő megkönnyebbülten elmosolyodott.

- Akkor mehetünk? -kérdezte- Ismerek a közleben egy nagyon jó helyet, ahol isteni oldalast csinálnak.

- Csodálatosan hangzik. -egyeztem bele- Egyébként a nevem Gerard.

Kinyújtottam a kezem, amit a fekete hajú mosolyogva rázott meg.

- Frank vagyok.

Majd egymás mellett sétálva, rémáról témára ugrálva indultunk el, hogy együnk abból a híres oldalasból.