Csak barátok vagyunk ?

8.

  -Ó Alex milyen jó újra látni téged.-köszönt egy ismeretlen hang. Biztos Alex egyik ismerőse.

-Csá John bácsi.-intett felé Alex.

Akkor a bácsikája, vagy nem tudom.

-Amigo !-rohant ki a kávézó ajtaján egy szőke fiú, majd Alex felé sietett.

A két fiú csak "levállalta" egymást ( vagy nem is tudom ).

-Hogy megy a sorod a lányoknál ?-érdeklődött Alex, eközben én bambán bámultam az előttem lejátszódó dolgokat. Nem sokára a szőke fiú szemkontaktust alakított ki velem. Megbökte Alexet aki mindenek felett magyarázott valamit, kábé csak az ötödik bökésre figyelt a szőke fiúra aki elismerően bólintott.

-Ehe...-nyálazta be a szőke fiú az ujját, ugyanezzel az ujjával végig simította mindkét szemöldökét, miközben valami csábos mosolyt próbált nekem villantani.-Nekem szarul áll a sorom, de, a tiéd látom egész jól. Ha nem baj, lehet ismerkedek vele.-indult meg felém a fiú mire Alex csak kirakta elé a kezét és visszatartotta. Egy kézzel. Ameddig szegény fiú próbálkozott átjutni Alexen, addig oda ért John bácsi.  

-Na jó Toni, elég ! Látod Alex, hogy védi a lányt. Itt olyan reménytelen vagy mint a kávézó vezetés esetén.-nevetett az idősebb férfi.-Nana, ugye ?-kérdezte a szemembe nézve.

-Igen.-mondtam.

-De gyönyörű neved van...-mondta Toni.

-Kuss !-ordították le egyszerre Alex és John bácsi.

-Inkább menj be és készíts nekünk valamit.-vigyorgott rá Alex és felváltva mutogatott rám és magára.

-Legyen.-duzzogott Toni. 

Miután Toni toporzékolva elment  hárman maradtunk. John bácsi megvakarta a fejét majd felém nézett.

-Elnézést ! Örülök, hogy találkozok. John .-nyújtotta a kezét, kezet fogtunk és én is bemutatkoztam. Bár már így is valami csoda folytán tudta a nevem.

-Igaz is, Nana, John édesanyám öccse. A nagybátyám.-mosolygott. Hamarosan az egész családot ismerni fogom.

A megismerkedés után bementünk a kávézóba és megettünk egy sütit, plusz egyet én. Nem azért mert kértem még egyet, hanem azért mert Toni hozott egyet. Szerinte amolyan a "ház ajándéka a szép lányoknak", mindenesetre elfogadtam és elfeleztem Alexszel.

-Viszlát John !-köszöntem el a tulajdonostól aki mellet Toni ácsorgott.-Szia Toni.-intettem neki.

-Majd beszélünk, ugye ? Alex megadja a számod.-mondta.

-Nem !-kiabált neki vissza Alex. Erre mindenki nevetni kezdett, mi pedig a part felé vettük az irányt ahol tegnap is jókat nevettünk. 

Leültünk egy padra, amíg én felhúztam a lábam és törökülésben ültem addig Alex valamit nézett a telóján. És ezt csinálta még egy ideig, én pedig szépen csendben ültem mellette és bámészkodtam. Kb. 10 perc után úgy éreztem már beszélnünk kéne. Ja. Úgy éreztem. Ami nálam elég szokatlan, mert inkább ülök csöndben.

-Alex.

-Hm.

-Mesélj.-kértem.

-Mmm...akármiről.-mosolyodtam el.-Család, barátok. Akármi.

-Oké.-kezdte.-Van egy húgom, Lilya, 7 éves. És ott jön.-mutatott mögém. Hátra fordultam és tényleg ott állt egy kislány, két copfba kötött hajjal. Pár szőke fürt még kilógott. Érdekes mivel Alex fekete hajú. De igen, a kék szem stimmelt. Áldogált mellette még egy kislány de ő nem nézett ránk. Egyszer csak Lilya elkezdett felénk futni, Alex leugrott a padról és megölelte a felé száguldó kishúgát aki a karjaiba borult. De lennék a helyében. Minden tekintettben. Mint Alex karjaimban lenni, mint a testvérem karjába ugrani.

-Nana ő itt a húgom. Lilya ő itt Nana.-mutatott be minket Alex egymásnak.

-Akiről tegnap egész nap beszéltél.-lelkendezett Lilya.

-Pssssssssssz.-fogta be Alex a kislány száját.

Elkezdtem nevetni mert már nem bírtam. Alex csak mosolyogva nézett rám.

-Tényleg úgy gondolom Cross.-mondta mosolyogva.