Csak barátok vagyunk ?

17.

   Szóval megnyitottam a könyvemnek szánt, kis blogot ahol a követők értesülhettek a dolgokról velem kapcsolatban. Ahogy megnyitottam elfelejtettem levegőt venni. Az új követők közt csak egyet néztem, a pulzusom az egekben volt. 
"Alex Grace"

Nem kell mondanom egyből átfutott az agyamon, hogy ő az. De természetesen nem az eredeti nevemen adtam ki a könyvet és nem is Nana Crossként vagyok fent a blogon. Nagini Cresswell névén futok mindkettőn. Jogos a kérdés, hogy ez mégis, hogy jött. Igazából kerestem a neten olyan oldalakat amik átformálják a neved és kidobott egy Harry Potter-eset. Végül is a célra megfelelt és szerintem még jó is. A lényeg, hogy megnéztem Alex oldalát és igen az az Alex. Vissza követtem... Nem kellett volna.
Alex:Hű...köszi, hogy vissza követtél!

Nagini:Nem tesz semmit.
Alex:Tudom, hogy mindenki ezt kérdezi de lesz második kötet az Elveszett érzelmekből?
Nagini:Terveztem csak még korántsem biztos.
Alex:Azért köszi, hogy válaszoltál. Az a könyv sokat segített nekem mikor nem voltam a toppon.
Alex:Még lehet egy kérdésem?
Nagini:Persze
Alex:Bizonyára nem így lesz viszont én nagyon szeretném ha egyszer találkozhatnánk személyesen is, sokat segíteni. Úgy gondolom, hogy hasonló a gondolkodás menetünk. Esetleg ha egyszer megtudnánk oldani, ígérem senkinek nem mondanám el, hogy ki is vagy valójában.
Nagini:Természetesen semmi akadálya ennek az egésznek, csak éppen nem most, elég dolgom van és a többi kővetőmmel szemben se lenni valami fair. Azt viszont megígérhetem, hogy amint úgy döntök nyilvánossá hozzám kilétem, beiktatunk egy ilyen találkozót a részedre. 
Alex:Persze, ezt megértem. Mindenesetre köszönöm szépen és remélem majd egyszer tényleg sor kerül erre. Szia!
Nagini:Én is remélem. Szia, Alex!

   Olyan szívgörcsöm volt végig miközben írtam, hogy majdnem leszédültem a székemről. Viszont örülök, hogy egy követőmet ismerem, csak hát ő nem tudja, hogy én ki is vagyok. Úgy éreztem a történtek után muszáj felhívnom Alexet, kicsit bűntudatom volt az egész miatt, elég csúnyán lepattintottam, és nem akartam. Csak hát mégis, nem lenne fair és nem akarom felfedni a kilétem, nem gondolom, hogy vagyunk már olyan kapcsolatban, másik részről pedig legszívesebben elmondanám neki is, Alinak is, Charlottenak is, Mianak is. Akikkel így jóba vagyok, de még nem érzem úgy.
   Hosszas tanakodás után kikapcsoltam a gépem. Az ágyamra vetődtem és a telefonomat a kezembe véve felhívtam messengeren Alexet. Hosszas csörgés után felvette.
-Szia Nana, van valami baj?-kérdezte kicsit meglepetten.
-Nem nincs, csak gondoltam felhívlak. Amúgy hol vagy?-kérdeztem mert a hosszú csörgés után úgy ítéltem meg, hogy lehet valahol van és zavarom.
-Ihon...bocsi csak ittam, itthon vagyok. Kicsit meglepett, hogy hívtál, plusz a gép előtt ülök.-mesélte.
-Okés. Mi jót csinálsz?-kérdeztem úgy mintha nem tudnám, hogy mit csinál a gépnél.
-Néztem a kedvenc könyvem oldalát, meg egy kicsit beszéltem az írónővel.-magyarázta izgatottan.
Ühüm.-tetettem, hogy mennyire meglepődtem.-és, mi a kedvenc könyved?-kérdeztem és már magamat is hülyének néztem,
-Elveszett érzelmek.-mondta.-esetleg olvastad már?
-Igen és nekem is nagyon tetszett, bár lenne beleszólásom.-játszottam tovább a hülyét.
-Figyelj Nana, én beszélnék veled órákig erről a könyvről de edzésem van. Mennem kell ne haragudj.
-Semmi baj. Hát akkor szia...
-Szia kislány!

   Ezután tanultam, bekészítettem a táskám és mire ezekkel kész lettem, már anyu hívott is enni. Evés közben beszélgettünk egy kicsit, majd arra panaszkodva, hogy fáradt vagyok megköszöntem a vacsorát és a fürdő felé vettem az irányt, érdekes nap volt az egyszer már biztos. Lefürödtem, felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Még kicsit telefonoztam és mivel a hátamon feküdtem és a telefon magam fölé tartottam ezért sikerült is háromszor a fejemre ejtenem a telefont. Mikor mér úgy ítéltem meg, hogy késő van és fáradt is vagyok letettem a telefonom az éjjeliszekrényemre.
   Körülbelül tizenegyig forgolódtam, majdnem elaludtam már mikor kaptam egy értesítést. Már nem volt se kedvem se erőm megmozdulni ezért inkább hagytam, és elaludtam.