Csak barátok vagyunk ?

1.

-Megjöttünk!-mondta anyu, én pedig kinéztem a kocsi ablakán és felnézve a lakótelepi házra megkérdeztem.

-Hányadik emelet?-kérdeztem mire anyu csak biccentett, hogy menjek utána. Mikor felértünk a negyedik emeletre már ott állt egy idősebb, magas ember akinek sötétbarna haja hátra volt zselézve. Apuhoz sietett és kezet fogtak.

-Jó napot Arnold vagyok a bérbeadó !-mutatkozott be apunak, mint kiderült Arnold. Gondolom vele egyeztettet apu és anyu az új lakásról. Amíg a felnőttek beszélgetek addig én elkértem a kulcsot és az ajtóhoz sietve ki is nyitottam azt. A lakásba belépve egyből leraktam a dobozokat a földre. Tágas volt a lakás sok ablakkal, az egyik ablakot felhúzva megláttam a tűzlétrát. Na majd ha nagyon rossz leszek akkor itt fogok kiszökni.

Egy kis idő után megjöttek a bútorszállítók és mi is felvittük az összes dobozt és a bőröndünket is. 

-A folyosón az első szoba balra a tiéd Kicsim.-kiabálta utánam anyu miközben a konyhában pakolt ki.-Nana még valami.

-Hm ?-fordítottam felé a fejem. Anyu tudja, hogy nem bírom annyira a változást, és ezt látni is lehet rajtam így amikor idefele jöttünk anyu egy csomó pozitív dolgot mondott, hogy miért lesz jó az új lakás és jót fog tenni az új környezet. A baleset óta nem szerettem volna elköltözni és új barátokat szerezni. Jók voltak a régiek. Vagyis...azaz egy haverom. 

-Jól fogjuk érezni magunkat hidd el csak...-magyarázta de közbe vágtam.

-Csak idő kérdése.-mondtam a szememet forgatva. Nagyon jól tudom, hogy anyu és apu is aggódnak a lelki állapotom miatt. Már elrángattak mindenféle helyre, hogy szakértőkkel beszéljek az elmúlt évek történéseiről. De persze, hogy egy idegennel nem fogok erről beszélni még ha ő ezzel is foglalkozik.

A szobámba még éppen az utolsó bútort vitték be, így kb. 5 perc után egyedül maradtam az újonnan berendezett szobámban. Kinyitottam az ablakot és hagytam, hogy a friss levegő átvegye a por illatát. Kellemesen meleg volt az idő. Elkezdtem ki pakolni a dobozokból mikor megcsörrent a telefonom. Felkaptam az egyik dobozról és beleszóltam.

-Szia!-köszöntem közönyösen a legjobb barátomnak Kevinnek.

-Mi ez a kicsattanóan jókedv ?-kérdezte kicsit durcásan.

-Ne haragudj csak tudod milyen vagyok.-magyaráztam meg neki, hogy miért ilyen "kicsattanóan" köszöntem.-Na, mi a helyzet otthon ?-érdeklődtem.

-Azon kívül, hogy ma elhúztad a csíkot, azon kívül semmi.-mondta majd egy kis idő után hozzátette.-Nincs ott a környéken egy helyes meleg fiú ?-tette hozzá nevetve. Ó igaz is, nem említettem. Kevin ratyi, viszont pont ezért bírom én annyira mivel nem nyomul és nincs hátsó szándéka. Apu is ezért szereti, hogy Kevin a legjobb barátom.

-Nem. Idefele jövet nem a fiúkat néztem ,hanem azért imádkoztam, hogy dugóba keveredjünk és minél később érjünk ide.-panaszkodtam miszerint a lehető legkésőbb akartam ide érni. Még egy ideig beszélgetünk, meséltem a környékről és a lakásról. Majd miután letettük a telefont én tovább pakoltam amikor is hallottam, hogy valaki vagy valakik bejönnek az ajtón. 

-Nana kijönnél egy kicsit ?-kiabált feltehetőleg a nappaliból anyu.

-Azonnal !-kiáltottam ki a szobámból, majd leraktam ami a kezemben volt és kiindultam a szobámból. 

Hát nem túlzok ha azt mondom. Meglepődtem.