Nana Crossnak hívnak. 14 éves vagyok és április 7.-én születtem. 7 éves koromig minden rendben zajlott a életemmel, míg egy napon a balesetet követően elvesztettem életem egyik legfontosabb személyét. A tragédiában én is megsérültem méghozzá a bokám. Az életem azóta egy rohanás vagy csak én vagyok lassú. De már a negyedszerre költözünk ( apropó ebben a városban már laktunk régebben ) de remélem, hogy már véglegesen itt maradunk. Sajnos az állandó költözés és a lelki világom miatt nincs sok barátom kivéve Kevint. Kevinről röviden annyit, hogy egyedül vele beszéltem egész alsó osztályba. Ő volt az a kis szemüveges fiú aki az első héten odajött hozzám és megkérdezte miért sírok. Elmondtam neki amit akkor gyerek fejjel fel tudtam fogni az egészből, mire azt felelte:
-Semmi baj, majd én itt leszek.
Így kezdődött minden. Azóta 7 év telt el és mindent meg tudunk beszélni, Kevin helyes srác csak egy szépséghibája van...meleg. Ez engem egyáltalán nem zavar, sőt kifejezetten örülök mivel így tudom nincs semmi rossz szándéka velem. Apu is talán ezért kedveli annyira.
Magamról még ennyit mondok ( ami ilyenkor megszokott ), hogy barna a hajam és kék a szemem. Nem vagyok alacsony de azért egy zsiráf se. nem volt még komoly kapcsolatom a kamu fiúm óta. Igen...az egy durva eset. De erről később.
Nos most ennyi de majd még többet fogtok rólam tudni ha követtek.
Puszi.
ESTÁS LEYENDO
Csak barátok vagyunk ?
Romance-Nem vagyok fontos.-suttogtam de meghallotta. Maga elé fordított és átkarolta a derekam. -Buta.-mosolyodott el halványan. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Sose éreztem még senki iránt úgy, mint iránta.
