Csak barátok vagyunk ?

19.

-Fenyegetsz?-kerekedett el a szemem.
-Nem dehogy, csak gondolom akkor talán befogod és én is elmondhatom amit akarok.-mondta Alex.
-Mondjad.-adtam meg magam duzzogva.
-Köszi. Engem nem érdekel az a lány, nem is akrok róla hallani, nehogy azt hidd, hogy egy percre is érdekel!
-Téged egy lány sem érdekel.-pöfögtem majd elindultam újból.
-Nem így értettem.-ragadta meg a kezem.-Igenis érdekelnek engem lányok.
-Például?-kérdeztem karba tett kézzel miután kiszabadítottam a csuklóm a szorításából.
-A kedvenc írónőm.-mondta, de látta, hogy nem veszem be, (hogy éppen én érdeklem őt, bár ő nem tudja, hogy én vagyok az az írónő) ezért folytatta.-Meg persze egy másik lány de az nem Diana.-tárta szét a karjait.
-Szóval mégis csak tetszik valaki, nem hittem volna.-mosolyogtam.
-Kislány, ez teljesen mindegy most, nem érdekel engem Diana ezért ne aggódj már, nem kell ezen stresszelned, nincs értelme főleg úgy, hogy ezt már párszor elmomdtam és szerintem látszik is rajtam, hogy mennyire nem kedvelem.-magyarázta.
-Én tudjam? Mi van akkor ha valami nagyon jó színész vagy.-nevettem.
-Nagyon vicces vagy.-nevetett.-Na gyere ide.-átakart karolni de elhúztam magam.
-Óóó.-suttogtam.
-Ezt most nem úszod meg.-mondta és elkezdett felém jönni.
   Egészen hazáig kergetett engem amíg el nem kapott és a karjaiba zárt, majd velem együtt leült a lépcsőre amin ha felmegyünk a hatalmas lakóház ajtaján tudunk belépni.
-Olyan közvetlen vagy.-mondtam szómórúan, vajon más lányokkal is ilyen?
-Csak azokkal akiket kedvelek, de nyugi azért Alit nem szoktam csikizni és percekig ölelgetni.-nevetett.
-Érdekes is lenne.-kezdtem én is nevetni.
-Arra gondoltam hogyha nincs ellenedre akkor holnap délután elmehetnénk valahova.-mondta Alex.
-Várj meg kell néznem a naptáram, hogy nem vagyok e elhavazva, ja bocs, mióta itt vagyok azóta nincsenek programjaim.-mosolyogtam rá félig boldogan félig csalódottan.
-Arra gondoltam, hogy eljöhetnél hozzánk és akkor azt a sulis projeketet is befejezhetnénk ,eg után beüéhetnénk a bácsikám kávézójába, tudod ami a parton van, voltunk már ott együtt.
-Jó ötlelt, benne vagyok. Viszont most mennem kell.-bújtam ki Alex karjai közül és felkeltem a lépcsőről.
-Rendben Nana, akkor holnap.-köszönt el tőlem de még egy utolsó ölelésre oda hajolt amiből az elején majdnem csók lett.
-Ebből majdnem cuppanós lett.-mondtam a fejemet pedig a vállába fúrtam.
-Nagy baj nem történt volna.-mondta
-Lazán veszed.-toltam el magamtól.
-Hé, én Alex vagyok.-mondta majd felkapta a táskáját és távozott.
   Bementem a lakásba de még semki nem volt otthon így gyorsan csináltam magamnak egy levest és megírtam a házim, felhívtam Kevint, hogy kicsit beszéljünk és két órán át beszélgettünk az elmúlt hetekről. Közben anyuék is megérkeztek és velük is beszélgettem.
   Éppen ledobtam volna magam az ágyra mikor Charlotte hívott engem.
-Help meeeeee!-kiabált a telefonba.
-Ha nem így kezded akkor eljátszottam volna, hogy valami pizzariát hívtál.-nevettem-
-Segíts!-ismételte.
-Miért? Mi a baj?-kérdeztem aggódva.
-Elmondom csak menjünk el sétálni.