Csak barátok vagyunk ?

14.

   Igazából könnyen ment a bemutatkozásom. Szünetben többen is oda jöttek hozzám, igazából nem zavart, örültem, hogy jó a társaság.
-Szóval Nana, tudsz kosarazni?-kérdezte Betty.
-Hát nagyjából.-mondtam szűkszavúan.
-Alexszel jársz?-érdeklődött Lisa
-Nem, dehogy is.-vágtam rá.

-Lányok hagyjátok már, nem kap levegőt.-fordult hátra Ali, és igaza volt, úgy éreztem két perc és megfulladok a lányok közt.

   Lementek azok az órák amiken elmondták mi és, hogy van. A tanároknak is bemutatkoztam és mit ne mondjak, rendesnek tűnnek. Tudom van velem valami, hogy ezt mondtam egy tanárra.

   Éppen pakoltam össze mikor megállt előttem egy srác, azt hiszem Raymond.

-Igen?-kérdeztem tőle mikor már öt perce előttem állt.

-Raymond.-nyújtotta a jobb kezét.

-Mint hallottad Nana.-ráztam vele kezet.

-Csak mondani akartam, hogy ha bármiben kell segíteni akkor én szívesen segítek.-vakargatta meg a tarkóját.
-Ez kedves tőled, most viszont megyek Alex már biztos vár.-mondtam és elindultam az ajtó irányába.
-Hát persze, Alex...-motyogta.

-Baj van?-vontam fel a szemöldököm.
-Nem csak nem vagyunk valami jóba.-mondta.-Viszont mindegy is, nem lényeg, remélem mi azért nem leszünk rosszba.-mosolygott rám.

-Kétlem.-suttogtam.

   Raymond megindult felém mikor valaki ki az ajtón, maga elé rántott.
-Szerintem Nana nem a te asztalod.-hallottam Charlotte hangját. Viszont nem ő volt a hátam mögött hanem Ali. Azt hittem Alex lesz az de nem.

-Jobb is lesz ha most megyünk és Alex ezt nem tudja meg.-mondta Ali és elkezdett a suli bejárata felé húzni.
-Mit ne tudjak meg?-toppant elénk Alex.

-Gyűűű Alex, mit csinálsz itt?-vakargatta az állát Ali

-Hát mivel én is ide járok ezért itt vagyok.-mosolygott, abban a pillanatban kilépett az ajtón Raymond.

-Na mi van, megtelt Noé bárkája?-kérdezte lenézően.

-Gyere csak, a majom még hiányzik.-nézett rá Alex felvont szemöldökkel.

   Raymond a kijárat felé igyekezett de előtte még megállt mellettem, a vállamra tette a kezét.
-Ha bármi van szólj, és ha Alex nem bánik jól veled, akkor nagyon szívesen átveszlek, csak egy szavadba kerül.-vigyorgott rám.
-Kösz, de azt hiszem nem kell, hogy átvegyél vagy ilyesmi.-ráztam le magamról a kezét, kis mocsok! Mit hisz, hogy majd a karjaiba futok ha netán bajom van, előbb találják fel az időgépet, minthogy hozzá szaladjak.
   Raymond csak megvonta a vállát és tovább ment. Alex mérgesen utána fordult és morgott egyet.
-Hülye köcsög!-rúgott bele a mellette lévő kukába ami nagyot szólt. Egy tanár kis is nézett a teremből és a szája elé tartotta az ujját jelezve, hogy maradjunk csöndben. A tanár vissza ment a terembe mi pedig csendben álltunk.
-Lehet jobb ha mi most egy kicsit arrébb állunk.-suttogta Charlotte, Ali csuklóját megfogva elmentek valamerre. Alexszel csendben álltunk egymással szemben végül én törtem meg a csendet.

-Alex ez mégis mi volt?-kérdeztem.

-Mondott bármi olyat amivel megbántott, vagy tett valami olyat?-lépett oda hozzám és két kezét a két vállamra tette. Elgondolkodtam az elmúlt perceken, pár másodperc múlva mondtam csak, hogy:
-Nem.

-Szerettem volna elkerülni, hogy legalább az első nap ne kerülj a közelébe, nem arról van szó, hogy megtiltom kivel beszélj és kivel ne, csak arról, hogy ezt aztán végképp nem akartam. Nem így, igazából sehogy.-forgatta a szemét.
-Mégis mi történt, hogy ennyire rosszba vagytok?-érdeklődtem.
    A fülemhez hajolt és vett egy mély levegőt.

-Nana...-suttogta a fülembe Alex. Talán eddig még semmi nem váltott ki belőlem olyan érzést, mint a nevem suttogva annak az embernek a szájából aki az elmúlt egy hónapban mondhatni fontos személy lett az életemben. Éreztem ahogy végig fut a hideg a hátamon.

Te jó ég Alex. . . Nem is tudod mit váltasz ki belőlem. . .