Csak barátok vagyunk ?

24.

   Félve a kilincsre tettem a kezem és lenyomtam azt. Az ajtón van egy kisebb lánc amit az ajtófélfán található kis akasztóba kell beakasztani. Legalább ha meggondolom magam és valami ijesztő fazon áll az ajtó előtt akkor nem tud bejönni. Résnyire nyitottam az ajtót, éppen csak annyira, hogy kilássak rajta. Két ismerős arcot pillantottam meg, mire boldogan hátra pillantottam Charlottera jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben. Gyorsan kiakasztottam a kis láncot a helyéről majd teljesen kitártam az ajtót.
- Uraim!-vezettem be Alexet és Alit a házba- A lakosztályuk készen áll.-mondtam majd mikor láttam, hogy elmosolyodnak elnevettem magam.
- Megtiszteltetés hölgyem!-szállt be Alex a hülyeségembe és úrhoz méltóan meghajolt. Mélyen meghajolt majd rám nézett és elnevette magát.
   Beengedtem őket a lakásba, bezártam magam mögött az ajtót és lehuppantam a konyhapult székére amint beértem a konyhába. A fiúk lassan oda sétáltak hozzám egy kedves mosoly társaságába. Vissza mosolyogtam rájuk, de ők még jobban közelítettek és a mosolygást se hagyták abba.
-Mi az?-kérdeztem rémülten mikor már teljesen előttem álltak. Akkor már lefagyott a képemről a vigyor.
- Nincs valamid amit nekünk szánnál?-nézett rám Ali csillogó szemekkel.
- Szolgáljátok ki magatokat-mutattam sóhajtva a konyha irányába, mire a két fiú egyszerre rohant felfedezni és kifosztani a hűtőt és a szekrények tartalmát. Szem forgatva néztem vissza a fiúkra a vállam felett.
   Egyszer csak Charlotte jelent meg előttem és teljesen gőzzel, határozott léptekkel Ali felé tartott.
- Te marha!-üvöltött rá mikor oda ért hozzá. Vagyis inkább a keze ért oda hozzá mert Ali újból benyelt egy Charlotte fajta csattanósat.
- Há' most aztán miért?-kérdezte a fiú kikerekedett szemekkel és a karját szorongatva.
- Mondtam már, hogy ha hívlak akkor vedd fel!-kiáltott rá a lány.
- Basszus Charlotte nagy dolgom volt!-tárta szét Ali a karjait.
- Máskor is magaddal viszed a mosdóba a telefonod.-mondta Charlotte.
- Ding ding!-imitálta Alex jelezve, hogy Charlottenak volt igaza. Közben Alex oda lépett mellém és magunk mögött hagytuk a vitatkozó barátokat.
-Ez nem az én pulcsim?-kérdezte megfogva a karomon nagynak tűnő pulcsit.
- De -kezdtem - Majd vissza adom.
- Adok helyette egy másikat -mosolygott rám.
- Ó! -jutott eszembe hirtelen valami ami miatt megugrottam a széken ennek a következményen pedig az volt, hogy Alex is hátrahőkölt egy kicsit.
- Igen? -eszmélt fel az apró sokkból Alex.
- Segítenél nekem? -kérdeztem. Meg se vártam mit válaszol egyből megragadtam a karját és magam után húzva belerongyoltam a fürdőszobába. Elengedtem Alex karját aki meglepődve figyelte mit csinálok. Levettem magamról a pulcsiját majd hátat fordítottam a még mindig csodálkozó fiúnak. - Felhúznád a cipzárat? -kérdeztem miközben elhúztam a hajamat a tarkóm elől nehogy becsípje a cipzár.
- Persze -mondta Alex némi megszeppenéssel a hangjában. Mögém lépett és óvatosan felhúzta a cipzárt.
   Megköszöntem Alexnek a segítséget és beviharoztam a szobámba ahol elővettem egy vállra dobható elegáns táskát amit bekészítettem gyorsan. Kiválasztottam a cipőm, egy kisebb szárú fekete bakancs. A fiúk már felvoltak öltözve, így már csak rám kellett várni. Amint elkészültem el is indultunk Charlottehoz ahonnan majd az előadására indulunk. Miközben a lakás ajtaját zártam felhívtam anyut aki jó szórakozást kívánt és puszilja a többieket. Igen, imádja a srácokat. Néha úgy érzem jobban mint engem.
- Csinos vagy -dicsért meg Alex miközben kiértünk az utcára.
- Köszönöm -hajtottam le a fejem miközben elvörösödtem.
- Mi történt ma? -fordította Alex komolyra a szót.
- Mármint? -tettem a hülyét mintha semmit se tudnék.
Alex megfogta a karom és megállt. Várta, hogy Ali és Charlotte előrébb menjenek így mi lemaradunk és sétálás közben, saját tempóban tudom elmondani a dolgokat. Mikor már kellően lemaradtunk Alex biccentett a fejével jelezve, hogy mehetünk. Újra sétálni kezdtünk én pedig mély levegőt vettem.
- Csak az exem -mondtam ki végül.
- Ennyire felkavart? -kérdezte.
- Igen! Sok rossz dolgot tett velem -mondtam némi elcsuklóssal a hangomban.
- Semmi baj, ne erőltesd. Látom, hogy nehéz. Majd máskor megdumáljuk kislány -mondta majd megsimogatta a fejem búbját. Ez Alexnél az együttérzés egyik kifejező eszköze.
- Köszönöm -mondtam halkan.
   Tíz perc sétálás után megérkeztünk Charlottehoz ahol az apja már a ház előtt várt minket a kocsijának támaszkodva.
- Sziasztok! -intett felénk amint meglátott minket Kevin, Charlotte apja.
- Üdv! -köszöntünk hárman, a srácok és én.
- Szia apa! -kiáltotta Charlotte miközben elfutott az apja mellett egyenesen a ház irányába.
- Mindig így siet? -kérdezte az apja nevetve úgy mintha nem is vele élne.
- Mindig! -vágták rá a fiúk egyszerre.
- És mindig el is esik -mondtam nevetve Charlotte után nézve.
- Miről beszélsz? -kérdezte Ali.
- Csak várj -intettem oda a fiúnak.
Nem is kellett sok idő. Charlotte a házból kifelé jövet megakadt a küszöbben és egy hatalmasat puffant a földön.
- A seggem! -kiáltotta el magát a fájdalmai közepette. A két fiú és az apja próbáltak nem nevetni, de kitört belőlük, majd elismerően vállon veregettek engem, hogy bevállt a jóslatom.