Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

Bevezető

,,Isten nem létezik." Mondja ezt egy olyan lány, aki minden vasárnap templomba jár. Mióta a szüleim itt hagytak egyetlen élő családtagomra vagyok utalva, aki a keresztanyám. Erősen vallásos és szinte minden percben valami imát mond magában. Ahhoz képest, hogy alapjába véve egy humoros és elég nyitott, kedves lélek. Mindig viccelődik velem, ha látja, hogy el vagyok keseredve. 

Igen, a legnagyobb problémám mint minden tininek, a fiúk.

...Hihető volt?

Nos nem, nem az. Én nem vagyok az a fajta. Engem mindenki levegőnek néz, mintha ott se lennék, de nekem ez így tökéletes. Nincs szükségem a sok mű emberre, hogy körülöttem legyeskedjen üres hazug szavakkal hülyítve az amúgy is befolyásolható fejemet. A magány az egyetlen, akiben bízhatok.

Ám mióta megjött az új osztálytársunk, aki szinte azonnal belopta mindenki szívébe magát, az életem egy pokol a suliban. Eddig senki se szólt hozzám, nem foglalkoztak velem. De ő ebben leli örömét, már most többször alázott meg mint régen az oviban. Állandóan piszkál, mert visszahúzódó csendes típus vagyok ami neki nem tetszik. Ő azt hiszi, egy beképzelt liba viselkedik így, ráadásul arra se méltatom őt, hogy hozzá szóljak. Eddig csak apróbb csínyeket követett el.. műpók a táskámban, kiöntötte a kajámat amit otthonról hoztam, kitette a lábát, hogy beessek az osztályterembe mikor mindenki ott van. Ilyenkor mindig az forgott a fejemben, hogy ,,majd csak vége lesz".
De nagyon nehéz így élni. A keresztanyám persze nem tud semmit. Mindig kérdezgeti, hogy mi történt, mitől vagyok kék zöld foltos, én pedig hazudok neki. Ügyetlen vagyok, ez tény. Az ő szemében én egy meggyötört múltú depressziós lány vagyok.
Talán, igaza is van... Egyszerű és törött, akár egy kidobott játék.