Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

1. - Rossz döntés

- Szóval. Mit szeretnél születésnapodra? Elvégre, tizennyolc leszel.

Nyugodt életet - válaszoltam magamban és nagyot sóhajtottam.

- Keresztanyu, így is szűkösen élünk. Süss nekem olyan finom pogácsát amit mindig. Nekem annyi elég - mondom egy halvány mosollyal az arcomon. Leteszem a kanalat a mosogatóba, és gyorsan elmosogattam a bedobált edényeket.

- Jajj te gyerek. Az isten olyan jó lélekkel áldott meg - sóhajtotta.

Na igen, az isten... aki baszik rám, sőt a szememben mindenkire. Őszintén mondom, most már undorodom bemenni a templomba pláne mikor a pappal kell beszélnem. Bájolgok neki, hogy elhitessem, én is ugyan olyan hívő vagyok mint ő vagy a keresztanyám.

Elindultam a suliba és mint mindig bekapcsoltam valami zenét, ami éppen a soron következett. Nem vagyok oda ezekért, csakis azért hallgatom, hogy kizárjam a világot, és az emberek is. Ebben tökéletes segítséget nyújt a fülesem, amit egyes emberek igazán megtanulhatnának használni. Pláne az órák közötti szünetekben, mikor egyszerre dübörög hat zene a fejed mellett.

Éppen beértem, mikor megláttam a kapuban MinJi-éket. Elkönyveltem magamnak egy tíz perces késést a matek óráról, valamint egy karót is, mivel a tanár nem tolerálja az ilyesfajta beszélgetést. Amúgy sem erősségem az a tantárgy, nem kellene begyűjtenem egy rossz jegyet se. A közvetlen közelükbe érve kihúztam a fülesemet és a telefonnal együtt a zsebembe dugtam. Ha mondanak valamit, legalább halljam. Oda álltam és vártam, hátha észrevesznek, de nem álltak arrébb, így elindultam. Elfordultam, hogy átférjek a két lány között, de az egyik megragadta a hajamat, és úgy rántott vissza. Elvesztettem az egyensúlyomat, és elestem előttük a földön.

- Mit képzelsz, hol mész át?

Mondjuk a kibaszott kapun? - mekkora segítség lenne, ha ki tudnám mondani azokat az indulataimat, amik ilyenkor megfogalmazódnak bennem. - Kerüld meg a sulit.

- Nincs másik bejárat - mondtam leszegett fejjel. Olyan szőke lenne már belülről, hogy elfelejtette, ez az egy bejárata van a sulinak? Nem lepődnék meg.

- Még vissza is pofázol? Kinek képzeled te magad? - rúgott egy erőset a sípcsontomba, majd vissza ült a kapuban levő kiálló kőre és mintha itt se lennék beszéltek tovább. Feltápászkodtam és kissé sántítva elmentem onnan legalább annyira, hogy ne lássanak. Felléptem a betonra ami a kaput emeli meg és átlendítettem rajta a lábamat. Amilyen szerencsétlen vagyok persze, hogy megvágott a kiálló vasdísz, rásdásul egy elég kényes helyes. A belső combomnál kiszakította a nadrágomat, szerencsére olyan helyen, ahol nem látszik csak ha terpesztek. Remélem nem fog sokat vérezni, mert akkor a szövetbe belefolyik és jó nagy foltot fog hagyni. Hogy fogom én ezt megmagyarázni keresztanyunak ha véletlenül meglátja?

Épphogy beértem az osztályterembe a tanár előtt. Pont akkor ültem le, mikor mindenki felállt, hogy köszöntse. A fájdalom belehasított a lábamba de nem foglalkoztam vele, mert nem akartam nagyobb gondot. Kuncogást hallottam magam mellől ahol - az élőbb még a kapuban trónoló libák - ültek. Lekezelően néztek rám, és mutogattak alulra, mire oda pillantottam. Ahogy gondoltam, a vér pont olyan szögben terítette be a kék farmeromat mintha éppen azon a héten lennék, és átáztam volna. Szuper. Még jó, hogy a tesi szekrényemben van egy kardigánom. Legalább annak a lelógó kar része takarni fogja valamennyire ameddig haza nem érek.

Szünetben az volt az első, hogy lesiettem oda, és keresni kezdtem a táskámban a szürke felsőmet. A jelszóval védett rendszer megkönnyítette az olyanok életét, mint amilyen én vagyok. Így nem tudnak semmit elcsenni, és elrejteni, hogy ,,találd meg" játékot űzzenek, miközben jól kiröhögnek.