Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

10. - Örökre

- Jun.. Jun! - szólított fel Taehyung  az álmomból. - Megint olyan volt- utalt a rémálomra ami még mindig a tudatomon csüngött. Szerencsére most nem ő volt a fő gonosz, hanem a pap. - Miért álmodsz ilyen hülyeségeket? Még mindig miattam? - felé fordultam, hogy a szemébe tudjak nézni, ha már beszélgetünk.

- Nem. Nem félek tőled. De nem tudom befolyásolni az álmaimat.

- Szóvaaal nem félsz mi? - vigyorodik el és karján amin eddig állával tartotta fejét most ráfeküdt teljesen.

- Mit akarsz? Úgy mosolyogsz mint egy gyerek aki most akar pénzt kérni az anyjától.

- Én nem pénzt kérek. Hanem egy csókot. - Már megint? - De most, te adod nekem. Ide - mutatott szájára amin perverz vigyor húzódott. Nem tudom mi vezényelt, de lassan felültem, és oda csúsztam hozzá. Úgy ültünk, hogy én az ágy szélén voltam ő pedig közvetlenül előttem térdelt. Most én fogtam közre az arcát mint ahogy először ő nekem és lehajoltam, hogy össze érintsem ajkam az övével. De többet nem tettem ami nem tetszett neki. Megkapaszkodott a nyakamban és lehúzott, hogy megmutassa, hogy kell csinálni. Mikor elkezdte mozgatni, én is utánoztam, hátha belejövök, és egy nap majd, mikor ismét ilyet kér saját magamtól tudok majd így csókolni. Igen, szép álom.

Kis idő után elengedett, és átölelt. Ölembe hajtotta a fejét és simogatta a hátamat amennyire elérte. Egyik kezem a vállán nyugodott a másikkal belesimítottam a hajába és én is cirógattam a fejét.

- Jó éjt, Jun - állt fel és egy puszit nyomott a homlokomra majd eltűnt. Hátra vágódtam az ágyon és még sokáig néztem a plafont, mivel az álom nem akart rám találni.

Másnap MinJi valamiért nem jött be, így elég nyugis napom volt, szinte unalmas. A tesi is elmaradt egy rendkívüli gyűlés miatt így hamarabb elengedtek. Otthon a nagy meleg miatt az első dolgom volt elővenni két bögrét. Az egyikbe csak vanília fagyit mertem és bevittem keresztanyunak aki éppen olvasott valami könyvet, majd vissza mentem, hogy magamnak is merjek.

- Ez meg mi? - kérdezte bamba tekintettel. Állát az asztalra tette és úgy fürkészte a bögre tartalmát.

- Ez.. fagyi. - Úgy nézett rá mint aki sose látott még ilyet. Lehet mégis csak meg kellene kérdeznem azt a dolgot, amin még a boltban gondolkoztam el. - Mond csak Taehyung - kezdtem bele miközben neki is kanalaztam egy pohárba a hideg édességből, hogy megkóstolhassa. - Voltál már a földön máskor is? - utaltam eddigi ,,munkáira".

- Kétszer. Az egyik egy anyuka volt a másik egy tini - csapott a közepébe. 

- Tényleg? Wow.. de hát egy anyuka - gondolkodtam el és elé raktam a poharat meg egy kiskanalat.

- Arra kért, hogy hosszabbítsam meg az életét legalább addig, amíg meg nem találja az elveszett férjét akire rábízhatná az egy szem fiát. A férfi nem tudta, hogy az anyuka halálos beteg, sem azt, hogy van egy fia.

- És te segítettél neki. De tőle mit... ugye nem azt amit tőlem - ráztam meg a fejem hitetlenségemben.

- Nem - nevette el magát és felemelte a fülénél fogva a bögrét majd játékosan forgatni kezdte miközben élvezettel figyelte a fagyott fagylalt tetejéről lecsordogáló olvadt csokit. - Tőle halála után a lelkét kértem. Nem mondta, hogy mentsem meg, csak annyit, hogy amíg nem biztosít a fiának egy rendes hátteret addig ne hagyjam, hogy meghaljon.

- Ekkora hatalmad lenne? - képedtem el rajta. Letette a bögrét és a kezébe vette a kanalat majd az arcomra pontosabban a számból kilógó kanálra pillantott, ,,ehető e az a cucc egyáltalán" fejjel.

- Tudok ezt azt - zárta le egy mondattal ezt a csodával határos dolgot.

- És a tini lány? Olyan volt mint én?

- Nem, őt például az előtt mentettem meg, mielőtt a feje szétloccsanhatott volna a megfagyott folyó pár centis jegén - elejtettem a kanalat és heves köhögésbe kezdtem. Muszáj volt a szám elé emelnem a kezem mert nem bírtam csukva tartani. Olyan nyugalommal mondta ezt nekem mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. - Őszintén szólva az volt a második munkám, és a mai napig nem értem. Az anyja idézett meg, de a lányánál jelentem meg. Azt akarta, hogy addig legyek a lányával, amíg le nem mond az öngyilkossági gondolatairól. Tőle is egy lelket kértem, mert hát anyukákkal nem kezdek ki, a kis csajjal meg eléggé meggyűlt a bajom.

- Miért akarta megölni magát? - kérdeztem de eléggé tompított hangnemben mert a szám elé emeltem a karomat. Valamiért olyan bánat suhant át a fejemen, hogy úgy éreztem bármelyik percben elsírhatom magam.

- Ma nagyon kíváncsi vagy - lepődött meg és végre bevett a szájába egy kis adag fagyit. Felcsillantak a szemei és onnantól már bátrabban kanalazta a desszertet. - Miért is - gondolkodott el. - Az apja elhagyta őket, a fiú akibe szerelmes volt elárulta és ennek fényében a nagyanyja is meghalt. Két évig voltam náluk mire egy napra ott mertem őt hagyni és mivel nem ölte meg magát így elvettem a jutalmam.

- Megölted az anyját?! - csattantam fel. Pont mikor meggyógyult a lány?

- Így van. Én csakis azt teszem, ami a megállapodásunkban szerepel. Nem tette hozzá, hogy halála után vegyem el a lelkét, csupán csak annyit kért, hogy vigyázzak a lányára amíg észhez nem tér. Aki amúgy rögtön másnap megölte magát és elment az anyja után.

- ELÉG! - keltem ki magamból. Lecsaptam az asztalra a bögrémet és kimentem a házból otthagyva őt.

Nem hiszem el! Nem akarok hinni a fülemnek! Hogy lehetett ennyire kegyetlen? Ő csak azt teszi amit megbeszéltek.... neki talán nincs szíve? Szerencsétlen lány épphogy feldolgozta a traumákat erre elvette az anyját. Az a Taehyung, aki úgy forgatta a fagylaltot mint egy öt éves a matek dolgozatot és az a kegyetlen szívvel megáldott démon aki ezt tette egy és ugyan az a személy.. hányingerem lesz ettől. Attól, hogy démon, és felsőbbrendű vagy tudom is én mi nem kellene ilyen ridegnek és kegyetlennek lennie!

Én vagyok az idióta minek kérdezgettem. Mit is képzeltem? Hogy majd rendesen elcsevegünk? A démon és az ember, hogy azért ér hozzám mert esetleg kötődik valamennyire az ,,áldozataihoz"? Egy nagy fenét. Minden az ő élvezetéről szól. Felőle meg is halhatok majd valaki más megidézi és vele is így el tud majd szórakozni. Kár, hogy az elején nem kérdeztem meg, hogyan tudok ebből az egyezségből kilépni. Most azonnal megtenném. Az anyuka akkor halt meg mikor beteljesítette a kérését. Az én kérésem mi volt?

Ekkor valami beugrott ami miatt meg kellett álljak. Levegőt venni is elfelejtettem annyira kétségbe estem. Nem fogok soha megszabadulni tőle csak ha megölöm magam vagy felajánlom neki a lelkem. Mindenki kért valamit amit ő teljesített, és elvette amit megbeszéltek. De amit én kértem tőle az egy folyamatosan felbukkanó, soha véget nem érő segélykérés volt.

,,Segíts".