Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

9. - Mindenben első

- Megengedem, hogy válassz - húzta ki magát én viszont értetlenül csóváltam a fejem. Mit kell válogatni egy csókban? - Legyek olyan erotikus, hogy felizgatlak egyetlen csókkal, vagy legyek gyengéd? - nyalta meg száját, mire nekem leesett miből is lehet válogatni. Kissé klisésnek éreztem a helyzetet, bármennyire is volt valós. Legszívesebben arcba röhögtem volna, de nem tettem. 

- Legyél abban a tudatban, hogy ez lesz nekem az első. Ehhez mérten a saját belátásodra bízom - Nincs értelme ellenállnom, ő maga mondta, és bevallom igazat adok neki. Sokkal gyorsabb, erősebb és okosabb is mint én. Ha elmenekülnék talán jobban élvezné a helyzetet és tovább is menne mint amennyire kigondolta ezt az egészet. Inkább megadom neki amit akar, és utána talán békén hagy.

Végig a szemébe néztem, de szerintem ő is érezte az ingásomat és, hogy megijedtem. Közre fogta arcomat és szemem alatt végig simított ujjával.

- Csukd be - mondta de én nem tettem amit kért. Felhúzta egyik szemöldökét, és közelebb jött ami megtette a hatását, a pilláim hisztérikusan záródtak össze. Beszívtam alsó ajkam, ami keresztanyám szerint régi rossz szokásom, mikor ideges vagyok de én eddig nem vettem sűrűn észre, hogy annak hívjam. Egyik keze lecsúszott a nyakamra és hüvelyk ujjával végig simított alsó párnámon ezzel jelezve, hogy engedjem el fogaim fogságából.

Ki akartam nyitni a szemem de ekkor megéreztem ajkát az enyémen így elvetettem az ötletet. Ökleim összeszorultak, testem megfeszült és lefagyott. Mintha megerősítésre várna, nem mozdult egy ideig, de mivel nem adtam jelet arra, hogy hagyja abba felbátorodva kezdte el mozgatni őket. Egyik kezével belemarkolt az oldalamba a másikkal átkarolt, és a csípőmet közre fogva húzott magához. Ekkor tudatomra ébredtem és még mielőtt mellkasunk össze érhetett volna felhúztam magam elé. Oldalamon levő kezét hátamon át felcsúsztatta egészen a tarkómig ahol belesimított tincseimbe majd megmarkolta és aprót húzott lefelé ezzel kényszerítve, hogy fejemmel kövessem a néma utasítását. 

Markomban szorongattam a pólója anyagát idegességemben ahogy hagytam neki egyre többet megtenni. Nyelvével végig simított alsó ajkamon ami miatt a két párna elnyílt egymástól. Gondolom szabad útnak gondolta, mert azonnal áttolta számba ízlelő szervét ezzel felfedezve azt. Táncba hívta az én nyelvem ami esetlenül fogadta a hívást, csak úgy mint az ajkaim ami elkezdett reagálni a sok ingerre ami érte. 

Vissza csókoltam.. Egy apró mosoly húzódott a szájára majd folytatta a tevékenységet kicsit hevesebben. Derekamon levő kezét lecsúsztatta a hasamhoz, és benyúlt a felsőm alá. Mikor keze a csupasz bőrömet érte eltörött bennem valami és mellkasán levő kezemmel ellöktem magamtól. Ijedten néztem rá de nem bírtam ott maradni ezért kimentem a konyhába egy pohár vízért. Ez így nem lesz jó, ennyire nem lehetek minden érintésre érzékeny..

Szerencsémre tudta hol a határ. Másnap reggelig nem is láttam. Mikor este vissza mentem a szoba már üresen állt, és éjjel se látogatott meg. 10 óra körül átöltöztem utcai ruhába, és bepakoltam a szatyorba a keresztanyám pénztárcáját valamint a bevásárló listát. Az úton észre vettem már induláskor, hogy nem vagyok egyedül. Szegény árnyékomat is folyton bosszantja, csoda, hogy nem szegődött el mellőlem.

- Taehyung, gyere elő, ne ott lent kövess, ha már velem jössz - mondtam neki miután meggyőződtem róla, hogy senki sincs a közelünkben.

- Hova megyünk? - jött a kérdés mikor megjelent mellettem. Szeme még mindig izzott de amint felvette teljes emberi alakját mint a tűz mikor vizet öntünk rá szépen lassan kialudt és bebarnult.

- Vásárolni - válaszoltam ő pedig bólintott egyet. Beérve a boltba megnyugodtam, mivel alig volt 5 vásárló. Gyorsan berámolom a kosárba a dolgokat és mehetünk is! Elővettem a listát és végig futtattam rajta a szemem mihez vagyok a legközelebb. Így könnyebb össze szedni a dolgokat, minthogy végig száguldozni hatszor a bolton. Észre vettem, hogy szinte mindent kíváncsi szemekkel fürkészett amíg én az árakkal bajlódtam. Nem tudom mennyi időt tölthetett itt nálunk, de egy pillanatra eszembe jutott mi van akkor, ha a hétköznapi dolgokkal nincs tisztába. Na nem mintha az én dolgom lenne..