Segíts! [Taehyung ff.] - Befejezett

16. - Beszélnünk kellene

- Jobban vagy? - kérdezte Jimin mikor melléjük értem a szokásos helyen. Bólintottam egyet és MinJi-re néztem aki ugyan olyan kíváncsian nézett rám mint ahogy a férfi. A tegnapi után több mint rendben vagyok, de még mindig azt mondom, hogy ne érjen hozzám senki.. max Taehyung.. neki úgy se tudok nekem mondani, mert makacs. - Remélem tanulgatjátok a szöveget, mert egy hét és itt van a napja. - utalt az eseményre. Mind a ketten bólogattunk de én lelki szemeimmel láttam, hogy MinJi is annyiszor vette elő azt a pár sort ahányszor én. Azt se tudom hova tettem. - Oh Jun, jut eszembe, a pap mondta, hogy te is mész minden vasárnap. Most én is menni fogok, én foglak titeket felavatni.

- Mivan? - álltam meg az út közepén. Megfordult és furcsa fejjel vizslatott. Nem értette miért vagyok ennyire felháborodva ezen.

- Mi a baj? Talán nem tudtad? A pap a rokonom, és én is tiszteletbeli tagja vagyok a gyülekezetnek. - te kurva élet ne... téged ne...

- Én is mehetek? - fogta meg MinJi Jimin vállát. Te is ilyen hülye vagy...

- Oh, ha szeretnél. Szívesen beavatlak téged is. - nagy avatás az basszus, hogy vizet locsol a hajadra és felken egy keresztet a homlokodra, tényleg! El is felejtettem, hogy megint ez lesz a 6. vasárnap mikor ilyen hülye szertartást kell végezni... - Akkor mind a kettőtöket én foglak majd kezelésbe venni. Ez tetszik. Minél többen vagyunk annál jobb. - húzta ki magát büszkén, majd elindult be a suliba. Nyilván nem vette észre, hogy lemaradtunk tőle, legalább is én direkt mivel... meg voltam lőve!

- Mond, hogy te is annyira vagy hívő, mint amennyire én. - fordult hozzám én pedig nagyot sóhajtottam.

- Jól látod...

- Menjünk, elkésünk. - azt én értem, de te miért vagy ilyen rendes? Megbolondult a világ, minden azért van, hogy engem elmeháborodottá tegyen. Nem értek semmit..

Ezek után persze alap volt, hogy a további három nap csak úgy elrepült két pislantás alatt. Éppen hogy kiléptem pénteken a suli kapujából már vasárnap volt, és készülődni kellett erre az agyrémre.

Levettem a pólómat és nadrágomat, mivel a ruha amiben mennem kell egy egybe szoknya.. utálom.

Azért fekete a mi ruhánk, mert mi vagyunk a még meg nem tisztított lelkek a pap pedig mindig fehérben szokott lenni. Sóhajtottam és kezembe vettem a ruhát de rögtön el is engedtem ugyanis a másik két karom segített nekem. Taehyung hirtelen megjelent mögöttem, állát a vállamra támasztotta és kivette a kezemből. Leguggolt mögöttem majd szétnyitotta a tetejét, hogy bele tudjak lépni. Eszembe jutott az a bizonyos zuhanyzós esténk és még vörösebb lettem, mint amennyire voltam. Beleléptem az anyagba ő pedig lassan óvatosan húzta fel rám és bújtatta bele karom az annak kivágott részbe. A gomboknál direkt elidőzött és úgy forgatta kezeit, hogy minden lehetséges módon megérintse melleimet. Szerencsére most nem nyúlt alá, viszont amint felkerült rám rendesen a ruha maga felé fordított.

- Jól áll, ez a szar.. - állapította meg. Megköszöntem és mentem is ki mivel keresztanyu már várt rám. Eddig nem fordult velem elő, hogy mosolyogva mennék a templomba de most jól esett, amit mondott.

Jimin és MinJi már a kapuban vártak.. rám?! A lányon is ugyan olyan ruha volt mint rajtam Jimin pedig full fehérben feszített.