Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

6. - Kémkedés

Taehyung pov's

- Hyung, menjünk vadászni. - lógott az arcomba Jungkook. Épp jót aludtam volna az egyik fa tövében, mikor megláttam, hogy fejjel lefelé hintázik előttem fülig érő vigyorral.

- Nincs most ehhez kedvem...

- Na... ne legyél olyan, mint Yoongi! - dorgált meg ujjaival. Vissza lehunytam a szemem és sóhajtottam egy nagyot. Felálltam, megvártam míg leugrik és össze szedtük a többieket is. Kivittem őket az emberi világba, ahol mint mindig szétváltunk. Mindig így szoktuk, én kiviszem őket, és pontosan 1 óra múlva ugyan itt találkozunk.

Tényleg nem volt kedvem kijönni. Éhes vagyok, de ránézek egy emberre és össze szorul a gyomrom. Ennek a tudatában indultam meg járni az utcákat. Van egy hely, ahol nagyon sok az ember, mégis kihaltnak mondhatni azt a részt, mivel ha ott történik valami senkinek se tűnik fel. Általában oda szoktam menni enni, így most is azt vettem célba.

Egy nő telefonált épp az egyik ajtó mellett. A párhuzamos utcán van egy népszerű étterem, aminek ide vezet a hátsó ajtaja, gondolom ő egy felszolgáló. Megvártam míg leteszi a telefont és vissza indul, de még időben megragadtam a karját, és a falhoz löktem. Kissé erőszakos szoktam lenni az emberekkel, így őt sem kíméltem.

- Ki maga? - kérdezte kétségbeesve. Nem válaszoltam csak lehúztam a felsőjének jobb szélét és a nyakához hajoltam. - Ne! Hagyjon békén! - kapálózott. Tépte a ruhámat ahol csak érte és sikoltozott is. Nem vártam sokat arra, hogy a hangját meghallja valaki belevájtam éles fogaimat. A nőből a jól megszokott reakciót váltottam ki.. sikított és a félelem és fájdalom keveréke megbénította testét.

A harmadik kortynál viszont el kellett szakadnom tőle. Egyáltalán nem éreztem finomnak, sőt... fájt minden egyes nyelésem. Marta a nyelőcsövemet és azonnal elment a kedvem az egésztől. Könnyes szemét rám emelte mikor látta, hogy nem csinálok semmit, de elég volt egyetlen pillantás, hogy elaludjon tőlem. Ott hagytam a földön, és vissza mentem a megbeszélt ponthoz megvárni a srácokat. Majd azt mondom a közelben találtam valami ételt és gyorsan elintéztem. De az éhségemet nem csillapítottam, inkább növeltem ezzel a pár cseppel.

- Oh, te máris itt vagy? Általában én szoktam elsőnek vissza érni.. - mondta Hoseok. Nem mondtam semmit, mivel megéreztem a többiek jelenlétét is, így vissza mentünk a pajzs mögé.

Még kora délután volt, így semmi kedvemet sem leltem volna abban, hogy vissza menjek a sötét utca házába ahol most tanyázunk. Bámészkodásomból egy farkas ébresztett fel, aki a hátsó erdő felé szaladt azzal a lánnyal, akivel tegnap páran összetűzésbe kerültek.

- Taehyung! - csettintett Yoongi. A fiúkra néztem akik értetlen fejjel várták, hogy beérjem őket, de én hátráltam egy lépést, és intettem nekik.

- Majd jövök! - hadartam mielőtt NamJoon rám parancsolna, hogy maradjak, és elugrottam tőlük. A fákon ugrálva követtem az állatot és a lányt, míg nem egy nagy tóhoz ne értek. Ott leszállt róla, és levette a cipőjét, hogy mezítláb legyen. Lengén öltözött fel, egy bő póló volt rajta, valamint egy szellőzős nadrág. Haja ki volt engedve így feneke tetejét súrolták a szálak.

A farkas lefeküdt a tó mellé és onnan figyelte a lányt, aki nagy levegőket véve besétált a víz felszínén középre. Leültem az egyik vastagabb ágára a fának amiről jól láttam az eseményeket és csendben figyeltem nehogy észre vegyenek.

Lehunyta szemét és táncolni kezdett, kezeit elegánsan mozgatva. Itt ott felemelte a magasba aminek hatására a vízből oszlopok csaptak ki és húzódtak vissza. Értem már, gyakorol.

Először csak a vízzel játszott, húzogatta a cseppeket jobbra balra, formázott belőle különféle alakokat és azokat reptette a magasba ahol elengedvén hagyta, hogy vissza essen oda, ahonnan elővarázsolta. 

Utána a kezeivel tüzet szított a semmiből, és körözve a feje fölött különböző nagyságú láng csóvákkal kísérletezett mennyire tudja elengedni magát.

Érdekes, hogy a másik kettőt nem akarta megmutatni. Ezzel a két elemmel játszadozott, míg nem gondolt egyet, és maga körül egy nagyobb víz gyűrűt emelt ki pontosan szemmagasságba, ahol apró cseppekre bontotta majd fellendítve a kezét feldobta őket a magasba és mire leértek egy ugyan akkora tűzkarikát megidézve gőzt teremtett a két elem találkozása.

Élvezettel néztem a lány játszadozását. Egész ügyesen tudja már idomítani, de az persze nem azt jelenti, hogy harcban is jó lenne. Bár amit akkor mutatott... nem szabad alul értékelni.

Nem tudtam nem észre venni, hogy ez igazából nem olya edzés, mint ahogy azt kívülről látni lehet. Ha valaki ezt látná, rögtön rávágná, hogy biztos az erejét próbálgatja, feszegeti, hogy meddig tud elmenni. Én viszont hallom, mennyire fáradt már most. Zihál. a szíve pedig majdnem kiugrik a tüdejéből, de ő nem veszi figyelembe jajveszékelését, továbbra is hajtja magát. Lehet fiatal még ekkora mágia felszabadításához, és ez kihat a testére is.

Nem jó ötlet a túlhajszoltsággal fejleszteni magad, mert a végén fordítva is elsülhet. Ő viszont mit nem törődve ezekkel a tényekkel, amik számomra nyilvánvalóak, de lehet neki nem az, tovább küzd, és gyakorol.

Valamiért egyre feszültebb vagyok. Ahogy látom fáradni az én tüdőm is össze szorul és folyamatosan ott motoszkál a fejemben az érzés, hogy le kellene állítanom. A lábaimnak megálljt parancsoltam, így nem megyek oda, de nehéz vissza fognom magam.

Egyszer csak mintha elszakadt volna benne valami az éppen akkor idomítása alatt levő víz leloccsant a tóba, ahogy a lány is. Hangos sikítás közepette az eddig szilárdnak tűnő talaj most elnyelte ő pedig eltűnt a hullámzó vízben. A farkas azonnal reagált, s beugrott utána, majd pár másodperc múlva kihúzta az ájult lányt a nyakánál megragadott pólója által. Leült mellé és nyüszíteni kezdett, orrával bökdöste, de nem ébredt fel.

Épp felálltam, mert már nem bírtam magammal annyi dolog kavargott a fejemben, mikor köhögni kezdett, oldalára fordult és a lenyelt vizet kiköpte a szájából. Felült és próbált levegőhöz jutni valamint megnyugodni.

- Köszönöm Sam... - simogatta meg az ázott állatot. - Ne haragudj, tiszta víz lettél miattam. - sarkára ült, majd hullám mozgást kezdett kezeivel produkálni amit a farkason levő víz felvett ezzel elhagyva bundáját. Immáron száraz volt, a vizet pedig vissza juttatta a helyére, miután magát is megszárította. - Azt hiszem, mára ennyi elég... következőleg inkább megtanulok úszni. - mosolygott rá, de még mindig remegett az egész teste. Ennek a lánynak nem volt gyerekkora, hogy nem tud úszni? Kíváncsi vagyok hány éves lehet..

Felült a farkas hátára és elfutottak vissza oda, ahonnan jöttek. Már nem követtem őket, inkább én is haza mentem, mert a mellkasomban levő érzés egyre csak szorongatott most, hogy nem látom. Nagyon idegesít, hogy nem tudom, miért ő iránta vannak ilyen heves megmagyarázhatatlan érzéseim, de nincs akitől megkérdezném, és nem is akarok senkinek se szólni erről, mert a végén kitagadnak. A bandába is csak azért vettek be, mert több hasznos képességem van, amit használni tudnak. Nekem pedig akkoriban tök mindegy volt hol vagyok, csak legyen mellettem valaki, mert szükségem volt a társaságra. Ma már a családomnak tekintem őket, bár biztos vagyok benne, hogy akármennyire is el akarják hitetni velem, még mindig nem bíznak meg bennem 100%-ig.