Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

26. - Téged akarlak!

- Szóval? Mi a terv? - dőlt az egyik fának MinSeok, miközben hol a srácokat, hol pedig engem vizslatott a kíváncsiságától égő szemeivel.

- Nem azért vagy itt, hogy ezt kitaláld? - fordult felé Jungkook, mire Jimin a homlokára tapasztotta kezét, és sóhajtott egyet. Megfeszülve álltam a három férfi társaságában, mivel ahogy láttam, vadász társamnak cseppet sem tetszett a két vámpír jelenléte.

- Egy háború van készülőben, de ti itt ültök egész nap és vártok, tervek nélkül? - vonta fel szemöldökét, miközben gúnyos hangnemben kérdőre vont, ami viszont nekem nem tetszett, így lenyelve indulatomat, szépen kezdtem el neki is elmagyarázni azt, amit Kooknak még a minap.

- Ha nem tudnád, nekem nem érdekem, hogy harcoljak velük. Ha most rájuk támadunk, akkor azt felkérésnek fogják venni, és így jóformán mi leszünk az okai a csata kitörésének.

- Még szép, hogy mi! - kiáltott fel, mintha ez mindennapos, megszokott dolog lenne. - Nekünk kell először lépnünk, hogy mikor legyőzzük őket, megadhassák magukat az erősebbnek. Ha csak ölbetett kézzel várunk, abból az fog lejönni nekik, hogy gyávák vagyunk.

- Nem fogom a saját nagymamám életét kockára tenni azért, mert te egy türelmetlen tuskó vagy! - dobbantottam egyet a lábammal, ami miatt csak úgy, mint mikor először találkoztunk, ismét berepedt alattunk a föld, majd fújtatva otthagytam őket, hogy kicsit elvonuljak lenyugodni. Lehet nem volt a legokosabb dolog, de ez az idegen annyira fel tudja húzni az agyamat, hogy lilában látom a világot a dühömtől. Lehet azért, mert tudom, hogy majd neki kell megengednem, hogy.. Szóval lefeküdjünk? Még belegondolni is rossz, hogy hozzám fog érni.

Egyedül Sam jött utánam, aki két lábam közé fúrta fejét, majd feldobott a hátára, hogy ő vigyen. Tudta, hova akarok menni, hiszen mióta ismerjük egymást, mindig is a tóhoz mentünk, ha ideges voltam, és egyedül akartam lenni. Mivel nem beszél, és nem is kötelez engem válaszadásra, így nem gond, hogy velem marad, elvégre olyan, mintha nem is lenne ott, de mégis jó érzés, hogy számíthatok valakire. Kicsit bonyolult a helyzetünk.

Leültem a partra, majd nyújtózkodva egyet elterültem a földön, és az eget kezdtem kémlelni. Egyszerűen nem tudom, miért nem tudok dönteni abban, hogy mit is kellene most csinálnunk. Ha a mama itt lenne, biztosan egyszerűbb lenne a dolog, de így, hogy fogva tartják, eléggé félek bármit is lépni. Jungkookék elmondása szerint van annyi ereje, hogy megvédje magát, hiszen megközelíteni se tudják, de ő se tud kitartani a végtelenségig.

Nem telhetett el sok idő, mire meghallottam a bokrok susogását, amint jelzik, hogy jön valaki. Nem néztem oda, és nem is nyitottam ki a szemem, hiszen éreztem az aurájából, hogy nem vámpír, márpedig akkor csak egy valaki lehetett.

Nem szólt semmit, csak letelepedett mellém, és bedobott egy maga mellől felszedett kavicsot a tóba, ami tompán puffant a víz felszínén, majd merült el a halakhoz a mélybe.

- Miért nem mondtad előbb, hogy egy rokonodat fogva tartják?

- Ez ennél bonyolultabb. Nem érhetnek hozzá, mert még van annyi ereje, hogy megvédje magát de.. Öreg már, ráadásul minden percben gyengül. - hiszen érzem, ahogy egyre jobban nő bennem az erőm, ez pedig egyet jelenthet. Haldoklik.

- Akkor sem várhatunk. - nézett rám, kissé felém fordulva. - Gondolj bele. Minél tovább húzzuk, ők annál erősebbek lesznek. Azt mondtad, kifejlesztettek egy szert, ami megvadítja a ti szelíd vámpírjaitokat. Ha ez tényleg így van, akkor minden egyes percben növekszik a csapataik száma, amíg már az egész várost meg nem fertőzik, és maguk mellé nem állítják. - ez mondjuk eszembe se jutott, és ha ezt a gondolatmenetet viszem tovább, akkor már értem, hogy miért akarja ennyire siettetni.