Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

13. - Meg nem tett dolgok

Taehyung pov's

Reggel mikor felkeltem, Yeon már nem volt mellettem. Akarom mondani az ölemben. Tegnap olyan gyenge voltam, hogy azt se vettem észre mikor közeledik felém. De ő mégis jött, értem jött, hogy segítsen, és bár vissza utasítottam, mégis felajánlotta magát. Tudom, hogy ez a kínzó érzés miatt van ami a mellkasát és a szívét hasogatja, de jó érzés mégis, hogy van aki törődik veled. Még ha nem is magától.

Nyilván mikor felkelt rögtön elment, hiszen sok mindent kell megbeszélniük a nagyanyjával. Nekem is vissza kellene mennem, de nagyon aggaszt, amit Namjoon mondott.. öljem meg? Egyikhez sincs kedvem, mert ha Yeon meghal vele pusztulok én is, ha a nagyanyját ölöm meg... az gondot jelenthet.

- Jungkook, gyere le, ne leskelődj. - sóhajtok fel mély gondolataimból. Már egy ideje érzékeltem, hogy itt van, de gondoltam leugrik ha látja, hogy fent vagyok.

- Hyung, jól vagy? - guggol le elém, hogy jobban végig mérjen. Válaszul csak bólintottam neki, és hátra hajtottam a fejem.

- Miért vagy itt?

- Mert aggódtam. Nem jöttél vissza, és.... Yoongi hyung meg a kígyója.. - fordult el.

- Miért ragaszkodsz hozzám ennyire? - kérdeztem, de nem a mostanira voltam kíváncsi. Az utóbbi időkben ha én megyek valahova mindig követ és inkább velem van mint a többiekkel.

- Mert te megértesz. Namjoon még fiatal taknyosnak gondol, aki gyenge és csak csalinak van a csapatban. Itt csakis rád és Jiminre számíthatok, mint barátok. - vissza gondoltam az eddig átélt dolgokra. Igaza lehet a kölyöknek, eddig mindig ő volt feláldozható szerepben és ha valami nyomta a lelkét én vettem észre először, és Jimin kérdezett rá, mert a többiek csak lekoptatták. Szerencsétlen még nem igazán van a helyzete magaslatán és ezt mocskos módon kihasználják. - Mit fogsz tenni? - telepedik le még mindig előttem török ülésbe. Kérdőn nézek rá, bár tudom mire gondol, mégse akarom hallani.

- Azzal a lánnyal kapcsolatban...

- Jungkook... nem fogok senkit se megölni, ezt Namjoonnak is elmondom. - dehogy mondom, kedves az életem, nem állok elé ilyen hülyeségekkel. - Valahogy majd szépen lassan leválok tőlük és-

- El akarsz menni?! - vágott a szavamba. De hülye vagy Taehyung elmondod itt a most kieszelt tervedet amiből úgyse lesz semmi ha így folytatom.

- Menjünk ki. Éhes vagy. - jelentettem be majd felálltam és a pajzs széléhez indultam vele. Tereltem a témát való igaz, mert egyik végletet se akarom. Nem akarok vérfürdőt, pláne azt nem, hogy az Yeon-é vagy valamelyik hozzátartozójáé legyen, de a csapatból se szeretnék kilépni és esetleg holtan végezni. Gondolkodnom kell, és azt hiszem erre lesz is időm amilyen bosszús most rám a főnök.

--------------------

Miután Jungkook vissza ért bevittem a búra alá és elindultam vele haza fele, de eszem ágában sem volt bemenni a házba. Megálltam az utca előtt abban reménykedve, hogy mit sem sejtve tovább bandukol ameddig be nem ér, én pedig eltűnhetek, de amint megtorpantam észre vett.

- Nem megyek oda vissza. Ma még nem. De neked muszáj, különben gyanút fognak, hogy velem voltál és elvernek. - intettem közben kezemmel, hogy távozásra intsem és elindultam a másik irányba. Némán nézte végig, ahogy lefordulok az egyik kis mellék utcába, azután pedig végre bement. Nem akarom, hogy bármi baja legyen. Ő és Jimin nőttek hozzám a legközelebb, de ez lehet a korunk miatt van.

Most jut eszembe. Miért is foglalkozok én ilyen dolgokkal? Mindig is azt csináltam ami nekem jó volt, akkor most miért másokkal foglalkozom? Nekem az a jó, ha a családom körül lehetek, akik most Namjoon és a bandája, lévén már hosszú évek óta utánuk koslatok. Miért érdekelne egy bugyuta lány sírása a halott nagymamája után? Megölöm, és mikor éhes vagyok elveszem ami kell, a kapcsolatunknak ott vége, és mindenki boldog. Aki nem az meg nem az én problémám!