Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

10. - A kapcsolatunk titka

Kijelentésére szinte még a mostaninál is jobban ledermedek és nem tudok elszakadni a szemeiről. Nagyot sóhajtva elenged majd behunyja azokat és csípőre teszi kezét.

- Na menjünk abba a rohadt könyvtárba, és derítsük ki mi ez. - elindult előttem, hogy ne kelljen arra várni, hogy én mozduljak meg, mivel lehet az nem mostanában következett volna be. Szerencsére gyorsan oda értünk, mert már az ő dzsekije is teljesen átázott. Fáztam és ezt a didergéssel próbáltam kompenzálni de nem sikerült ezért az ajtóhoz léptem.

Ahogy sejtettem, erős varázslat védi, de átlátok a nagyin ezért az első ablakhoz sétáltam ami még az emelvény alatt volt, így nem áztam tovább. Rátettem mindkét tenyerem, és próbáltam valami olyanra koncentrálni, ami belülről kinyitja a zárat. Sokáig tartott, legalább is nekem annak tűnt, mire meghallottam az ismerős kattanást, és be nem löktem az ablakot.

- Menj te. - intettem fel, mire kérdőn nézett rám. - Menjek én? - indultam meg de a vállamra fogva arrébb lökött, majd egy egyszerű ugrással már be is jutott. Felemeltem a kezem, de ekkor belehasított a fájdalom az oldalamba. Ugyan lekezeltük a sebet, de nem tudott még teljesen begyógyulni.

- Jössz már?! - hangzott el bentről a kérdés.

- Igen, csak nem érem föl a lábammal! - az egy dolog ,hogy felnyúltam azért, hogy kinyissam, de ha nincs mire felállnom.. nem merek ugrani, mert lehet a plafonban találom magam, ugyanis eddig ilyen ,,kicsit" még nem kellett, mindig nagy házakra vagy villany póznára mentem fel.

- Mennyi gond van veled. - lógott ki az ablakon minkét kezét felém nyújtva. Sejtelmesen ránéztem, ami nem tetszett neki és ezt egy morgással nyugtázta. - Ha nem tetszik várj meg itt kint, majd én elintézem a keresgélést. - na azt már nem! Nem hagyom rá az egészet, mert a végén elszúrja!

Bíznom kellett benne, ezért hagytam, hogy megragadja csuklómat és felhúzzon, be egyenesen a könyvtárba. Arra egyikünk se számított, hogy mikor a lábaimat emeltem az egyik bele akadt az ablakkeretbe, így elvesztve lendületünket estünk egymásra a padlón. Felette térdeltem, kezeim a feje mellett támasztottak, nehogy teljes testsúlyommal rá nehezedjek, hajam pedig fátyolként fogta közre arcát, ami meglepetten nézett vissza rám.

Már épp mondott volna valamit, mikor meghallottunk egy idegen monoton hangot.

- Betolakodó! Betolakodó! - ismételgette. Szemei pirosan villogtak mint egy robotnak, de emberi külseje volt, mégis olyan masszívnak láttam, hogy már most fájt a lábam, amivel bele akartam rúgni.

- Ötlet? - kérdezte Taehyung miközben elugrottunk egymástól, ugyanis az úr már elő is rántotta fehéren füstölgő kardját és nekünk támadt.

- Egyenlőre nincs. Nem tudunk bejutni, ha nem enged be.

- Tényleg? - kérdezte tele szarkazmussal. Lábával belerúgott az őr arcába aki hátra csúszott, és mintha nem is történt volna semmi ostromolta tovább a férfit. - Egyéb használható infó?!

- Ne baszakodj, inkább te is gondolkozz! - végül is az idegesített fel, hogy igaza volt. Én akartam ide jönni tervek nélkül. Nem tudjuk, hogyan győzzük le, hol keresgéljünk... szinte eljöttünk semmi nélkül.

Egy hirtelen váltás miatt felém kezdett el jönni nagyon gyors iramban. Alig tudtam elhajolni tőle, bukfenceznem kellett, hogy kitérjek kardja iránya elől, de figyelmem nem lankadhatott továbbra se mert megpördült tengelye körül, és ismét támadott.

Felhúztam a pajzsot magam köré, amit ő egy szempillantás alatt vágott darabokra, ám ez más volt, mint mikor Taehyung hozzá ért. Ez most s szerint fájt, ezért a földre kényszerültem. Kúszva hátráltam tőle, és tehetetlenül néztem, amint idegesen jön felém, felemelt kézzel, markában a karddal.