Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

28. - Örökre

- Yeon. - ejtette ki mosolyogva a nevem, én pedig rögtön tudtam, hogy ő nem az a Taehyung, akivel kint beszélgettem. Lábaim maguktól indultak meg nagy iramban a férfi felé, aki kitárta karjait, és vigyorogva fogadta ölelésemet, amit rögtön viszonzott. Könnyeim szüntelenül folytak arcomról, de már nem a szomorúság miatt, mint ahogy azt az elmúlt napokban. Biztos vagyok benne, hogy ő az igazi Tae. - Merre voltál?

- Én? Inkább te! - vágtam neki vissza.

- Mikor megszakadt a kapcsolat, a tudatom mintha kettéosztódott volna. - egy vámpír, és egy vadász.. A vámpír képviseli a gonoszt, a vadász pedig a jót, valamint az emlékeket.

- Az én hibám volt. Nem figyeltem, és meghaltam, de visszahoztak, és valószínűleg ezért szakadtunk szét. - magyaráztam neki, hiszen nem tudhatta az okát.

- Én meg már azt hittem, hogy elárultál. - szegte le a fejét, egy keserédes mosollyal az arcán. Közelebb léptem hozzá, majd arcára tettem kezem, és kicsit felemeltem, hogy rám tudjon nézni.

- Soha nem árultalak volna el. - nem akartam, hogy eszembe jusson MinSeok. Nem akartam azzal a tudattal ezt mondani neki, hogy annak érdekében, hogy segítséget kapjak, el kell köteleződnöm egy másik férfi felé. Most csak az számít, hogy itt van, és érezhetem.

- Annyira hiányoztál. Olyan volt, mintha a saját tudatom fogságában lennék. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a valóság, vagy csak egy álom, de mivel nem voltál itt, pokolian kínzó volt minden perc. Azt látni, ahogy a kinti énem bánik veled.. Elviselni, hogy kiáltottam érted, de te nem hallottál.

- Ahogy én is hozzád. De te se hallottad a hangom. - szemeiben határozottság csillant fel, kezeivel pedig derekamra fogott, hogy magához szorítson, miközben egy lágy csókba hívott ajkaival. Olyan rég éreztem, hogy egyszerre volt meleg, és áramütésszerű, ez a nagyszerű érzés. El is felejtettem milyen az, mikor az ér hozzád, akit szeretsz.

- Most azonban itt vagyok. - döntötte homlokát az enyémnek, én pedig lehunytam a szemem, és kiélveztem minden pillanatot, amit a férfi adott nekem. - Nem akarlak újra elveszíteni.

- Én sem. - azonban lehetséges, hogy mikor felébredek, ismét az idegen Taehyung fog fogadni engem, és még a vérem megitatása sem segíthet már a helyzetünkön. - Nem akarlak elengedni. - önző dolog ilyet mondani, de belegondolni abba, hogy nem láthatom, és nem beszélhetek többé vele, több, mint félelem.

- Hajlandó vagy tenni érte? - tette fel a kérdést, roppant komoly hangvételben. Felnéztem barnán rám csillogó szemeibe, majd bólintottam egyet, azonban tekintetemben ott lapult a kíváncsiság, hogy mire is gondol.

- Kössünk egy szent köteléket, Yeon. Add nekem magad, hogy több ilyen ne fordulhasson elő. - ezzel a mondatával rögtön meg is magyarázta nekem, hogy azt hogyan is kell megköttetni. Lehajtottam fejem, és idegességemben alsó ajkam kezdtem harapdálni. Ez az egyetlen módja annak, hogy visszakapjam, és így talán örökre az övé lehetek.

- Régebben nem tudtam eldönteni, hogy amit érzek, az a kötelék miatt van, vagy ezek az én vágyaim. Azonban mikor el voltunk szakadva egymástól, betegesen akartam az érintésedet, a hangodat, hogy beszélj hozzám. Vágytam rád. Ahogy most is. - adtam tudtára, hogy beleegyezek a dologba, majd mosolyogva felnéztem rá, mire az ő arca is felderült.

Fenekemre fogva felkapott, majd elindult valahova, én azonban csak annyit vettem észre, hogy körülöttünk minden elsötétül, mintha beesteledett volna. Nem tudtam felfogni, hogy egy álom hogyan lehet ilyen valósághű, hiszen még a tücskök ciripelését is tisztán hallottam, mikor egy a fák által körbezárt kisebb mezőre érkeztünk.

Elnevettem magam, mikor megláttam a gyepre kiterített pokrócot, mintha csak piknikeznénk, akkor pedig pláne nevetnem kellett, mikor Tae leterített rá, majd fölém tornyosult. Iszonyúan ideges voltam, és ez így jön ki rajtam.

- Kicsit sem nyálas. - néztem körbe, azonban ez a mondat is csak azért hagyta el a számat, hogy mondani tudjak valamit. Valójában ennél szebb első alkalmat nem is kívánhattam volna magamnak. Azzal vagyok, aki a világon a legfontosabb nekem, akit szeretek, egy gyönyörű helyen. Körülöttünk apró fények lebegtek, bevilágítva testünk körvonalát, a növények szirmainak szegélye pedig kéken kezdett izzani, ezzel tényleg varázslatos látványt keltve. - Nem fognak.. Meglátni? - néztem fel a férfire, aki valószínűleg az elképedt arcomat csodálta.

- Ugyan. - hajolt le egy gyors csókért. - Csak te vagy olyan bátor, hogy a gondolataimba merészkedj. - húzta perverz mosolyra ajkát, majd megfogta a pólómat, és szemével néma engedélyt kérve, lehúzta azt rólam, mikor felemeltem a karomat. Rögtön mellem elé húztam karomat, azonban ő csak kedvesen lehajolt, és alhasamra hintett egy lágy puszit, amitől apró libabőrök jelentek meg rajtam mindenhol.

Kezével eltávolította rólam a nadrágomat, majd magáról is lehámozta a zavaró anyagokat. Hátam közepére csúsztatva ujjait egy pattintással szétnyitotta a melltartómat, hogy azt is le tudja venni.

Az előttem feltárulkozó férfi meztelen mellkasának látványa már most melegséggel árasztotta el a testemet, holott még csak bele se fogtunk a dolgokba. Igyekezett olyan gyengéd lenni, amilyen csak lenni tud, figyelt minden apró rezdülésemre, és mikor úgy érezte, túl sok, amit csinál, inkább visszább vett a tempóból, és ismét megpróbált ellazítani.

Amint testünk egybeforrt a másikéval, egy mély és érzelmes sóhaj szökött ki számon, amit utána Taehyung azonnal be is tapasztott övével, hogy nyelvemet táncra hívja. Lassan mozgott, nem akarta sem elsietni a dolgokat, sem pedig fájdalmat okozni vele, hiszen tudta, hogy nekem ez az első, és azt kell, hogy mondjam szerencsés vagyok, amiért vele vesztettem el. A kellemetlen fájdalom, ami jelen volt sokkal elviselhetőbbé vált, mikor mozogni kezdett, miközben beszélni hozzám, és kezével bebarangolta testem minden porcikáját.

- Tae... - leheltem ajkára nevét, amint éreztem a bennem tornyosuló kellemes érzések hadát, amik nyomban romba döntenek.

- Érzem. - válaszolta mély, reszelős hangon, majd nyakamhoz hajolva először ajkával hagyott rajta lila foltokat, majd megbökte fogával bőrömet, és belém mélyedve szívni kezdte véremet, ami megadta az utolsó löketet a beteljesülés felé. Pont akkor csinálta ezt, mikor szükség volt rá, így a végén egy pillanatra nem is érzékeltem sem őt, sem pedig magamat, csak a boldogságot, amiben el vagyok veszve.

Annak érdekében, hogy ne legyen annyira kellemetlen, rám terítette a pólóját, ami megvédte kíváncsi és még mindig éhes szemeit a melleim látványától, majd mellém feküdt hasra, karját pedig átdobta rajtam, hogy így öleljen magához.

- Újra az enyém vagy. - mondta magának büszkén, mire én is elmosolyodtam.

- Mikor nem voltam a tiéd. - sóhajtottam magam elé, majd felnéztem az égre. Kis idővel később, mikor minden gondolatunk visszatért a fejünkbe, sóhajtott egy nagyot, amiről rögtön tudtam, hogy mit jelent.

- Vissza kellene mennünk, hogy befejezzük, amit elkezdtetek.

- De ugye te is jössz? - fordultam felé kétségbeesve, amit egy csókkal oszlatott fel.

- Soha többé nem hagylak magadra. Nem szabadulsz tőlem, tégy bármit. Ez a kötelék megtörhetetlen, így nincs más választásod, mint életed végéig elviselni engem. - húzta ki magát büszkén, én pedig mintha egy kiskölyök lenne előttem, megborzoltam a haját úgy, hogy a szemébe hulljanak tincsei.

- Induljunk.

Nem tettem ki a +18 jelzőt, mivel igyekeztem enyhén fogalmazni 😂🤷🙈 hibákért elnézést ~