Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

12. - Jogtalan büntetés

- Mégis mit kerestél ott?! - rúgott belém ismét Namjoon. Amint haza jöttem, illetve haza üldöztem Hoseokot azóta ez megy. Még azt se engedi, hogy elmagyarázzam, csak folyamatosan kérdésekkel támad, és bánt.. - Válaszolj a kurva életbe! Lepaktálsz az ellenséggel?!

- Nem... - nyögtem ki erőtlenül. Vámpír vagyok, de ha folyamatosan érnek a bántalmazások akkor nekem is nehezebben regenerálódik a szervezetem. Azt hiszem a bordáimat is eltörte annyira ideges.

- Ne akard beadni, hogy csak kémkedsz! - nevette el magát majd felemelt a pólóm nyakrészét megragadva és behúzott egyet, amitől oldalra estem. A többiek mind tanácstalan fejjel nézték végig, ugyanis tudják, hogy ha bele szólnak ők is ugyan erre a sorsra jutnak. Egyedül Jungkook és Jimin szemében láttam aggodalmat. Hiába, a sok év után mégiscsak hozzájuk tudtam leginkább beilleszkedni. Azt gondolom, ők már közéjük valónak hisznek engem, a többiekkel ellentétben, akiknek csak az erőm miatt kellek. - Mostanában egyre többet vagy el! Csak nem találkozgatsz a lánnyal? Esetleg beleestél?! - én? Ne nevettess... ennél sokkal bonyolultabb dologról van ró.

- Nem.. érted.. - néztem fel rá de ismét arcon csapott, csak most az öklével. Felköhögtem egy adag vért, amit a gyomrom és a bordáim rugdosásával ért el. Arcára kiült az elégedett mosoly és leguggolt hozzám.

- Tudod mit? Legyen. - bólogatott. - Bizonyítsd, hogy nem vagy áruló.

- Hogy? - alig bírom nyitva tartani a szemem. Sose voltam még ennyire kiütve.

- Öld meg a vénséget, majd mikor az ereje a lányba szállt, őt is. - rántja meg a vállát, mire elborzadok. Feláll és a válaszomat várja, de én csak meredten bámulok magam elé. Nem ölhetem meg Yeon-t, akkor nekem is végem lenne. De nem szólhatok nekik a kapcsolatunkról, mert akkor vagy megöl, vagy kitagad. - Nos?

- Én... - kezdek bele de nem hagyja, hogy befejezzem. Tudja mit akarok.. Ismét fejbe rúg és szinte köpi felém a szavakat

- Takarodj innen. Ma nem akarlak itt látni. - mutat az ajtó felé. Nagy nehezen felállok és arra sántikálok, hogy az erdőben meghúzhassam magam, amíg felépülök. Legalább is ez volt a tervem...

Ji pov's

Erős fájdalomra ébredtem. A végtagjaim elzsibbadtak, mintha a levegőben tartottam volna őket már jó rég óta. Alig bírtam megmozdítani, mert minden egyes mozdulat éles késként hasított bele az idegeimbe. Szemeim kipattantak és egy hatalmas sikoly közepette felültem a... kanapén?

- Wiala.. - hallottam nevem majd egy kezet láttam meg, amely felém nyúl, és a homlokomra tapad. hogy vissza nyomjon.

- Nagyi.. - csukom le szemem megnyugodva, hogy biztonságban vagyok. - Mi történt?

- Elájultál. - oldalra néztem, ahol megláttam a szokásos füstölőt. Ezek szerint ezért vagyok jobban. Semmire se emlékszem, csak annyira, hogy zuhanás közben elájulok, és itt kelek fel. A mellkasomba kapaszkodtam, mert amint kitisztult minden érzékszervem zihálni kezdtem. Muszáj voltam felülni, mert nem kaptam levegőt. Ez más, most nem csak pusztán azt érzem, mint miikor éhes. Sokkal mélyebb, fájdalmasabb és ijesztőbb. - Drágám.. - fogja meg vállamat, mire ijedtemben felé kapom a fejem. - Indulj.

- Mi?

- Majd később mindent elmagyarázok, de most... indulj hozzá. - szemeim kétszeresükre tágultak. Tud Taehyung-ról? Vagy csak én értem félre? De hát kihez kellene mennem ha nem hozzá?

- De nem tudom, hol van. Minél közelebb vagyok hozzá annál jobban gyengül a tudat, hogy-

- Ne keresd. Hanem érezd. - mondta majd az ajtó felé biccentett. Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor kimentem a szabadba csak annyit láttam, hogy a nap narancssárgára festette az eget készülve a sötétségre ami beborítja az éjszakai égboltot. Sietnem kell.