Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

16. - Titkok és hazugságok

Haza mentem. Anya és apa sírtak örömükben mikor megláttak, hiszen hiányoztam nekik, ahogy ők is nekem. Beetettem őket azzal, hogy a mama engedett vissza egy kicsit kikapcsolódni mivel ő saját maga nem jöhet utánam. Nem léphet ki a pajzs alól, különben az megszakad és eltűnik a levegőben.

4 napja nem voltam még a közelébe se a helynek. Segítek otthon, főzök mosok takarítok, boltba járok mint egy normális lány. Nem beszélgetek senkivel, a szüleimmel is csak akkor, mikor kérdeznek valamit. A fájdalom folyamatosan részt vesz az életemben amit Taehyung miatt érzek, de annyira hozzászoktam már, hogy nem zavar. Mintha az is az életem része lenne. Bűnös vagyok minden értelemben és ez a mindennapos dolog ami itt van velem emlékeztet rá, milyen szerencsétlen is vagyok. Nem sajnáltatom magam. Elfogadtam ezt a tényt, ezért is nem panaszkodok senkinek, csupán csak saját magamnak elvégre... valamikor egy értelmes emberrel is beszélnem kell, nem de?

Egyik este elgondolkodtam valamin. Mióta haza jöttem rémálmok gyötörnek és alig tudok aludni. Ha vissza mennék EunTak-hoz, vajon segítene nekem? Elmondaná, mit tud ő rólam, ami csak úgy ránézésből lejött neki? Végül is egy próbát megér, és nem leszek vele se előrébb se hátrébb, ha vissza utasít.

Megbeszéltem a szüleimmel, hogy el kel mennem és lehet, hogy nem jövök már vissza ezért úgy búcsúztam el tőlük, mintha a következő találkozásunk nagyon messze lenne. Szerencsére emlékeztem az útvonalra amin jöttünk így könnyűszerrel oda találtam, ami viszont ott fogadott az egyáltalán nem tetszett. A szag ami körül lengte a házat olyan volt mint Taehyung-é, viszont ő azt mondta nem szeret itt lenni.

De ez sem tudott vissza tántorítani a célomtól, bekopogtam majd be is nyitottam mikor nem jött válasz.

- Azt mondtam mond el hol van te ribanc! - hallottam egy erős férfi hangot, majd egy tompa koppanást. Halkan oda mentem a nappalihoz és benéztem mi folyik ott, mivel onnan hallottam. EunTak a falnak dőlve csúszott le a padlóra, szája szélén vércsík húzódott. Zihált, tehát nem most jött be a férfi. De nagyon aggaszt, miért van olyan jelenléte, mint Taehyungnak.. megtévesztés? - Hol van?

- Nem mondom el neked. - mosolygott fel a férfira vérfagyasztóan. Nem egy szívbajos nő, ezt már megállapítottam. Az idegében már remegő férfi nagyot sóhajtott majd lehajolt a nőhöz és kezébe vette vékony nyakát, ami a markában még keskenyebbnek tűnt.

- Szeretnéd, hogy megint megharapjalak? Szeretnéd megint átélni azt a kínt, amit a hiányom fájdalma okoz?! - nem bírtam tovább hallgatni. Mikor ezt meghallottam biztos voltam benne, hogy ez a féreg aki jelen pillanatban bántja a nőt Tae apja. Kezeimet felemelve az idegességben tomboló gondolataimat előre engedve egy széllökéssel kicsaptam a házból, a gond csak az volt, hogy a fa falat is teljesen leromboltam lyukat hagyva az oldalában. EunTak felemelte a fejét és mikor meglátott azonnal hozzám jött sántítva.

- Menj el, Yeon Ji! Menekülj!

- Mi? Miért? - nehogy már két vámpír vadász ne tudjon elbánni egy vámpírral, még a erős is!

- Csak -

- Szóval... - szólt bele a férfi. - Mégis csak igaz volt a legenda. Volt egy lányuk... - nézett rám vörös szemeivel amik izzottak mint a piros vér. - Most én jövök. - már mondata közepénél felemelte a kezét és villámokat szórva felénk elkezdte a támadását. Sajnos túl lassan fogtam fel a dolgokat, ezért már csak annyit vettem észre, hogy én a padlóra vagyok küldve, az elektromos hullámok pedig az engem megmentő nőt kínozzák.. Sikítani se volt ideje olyan szinten elvette a fájdalom az eszét, csak könnyeit kitörni hagyva tátott szájjal fogadta amit adnak neki... ijesztő pillanat volt látni valamit, ami ennyire erőteljes és hatalmas.