Kapcsolat [Taehyung ff.] - Befejezett

19. - Könyörgés

Másnap megvártam, hogy a szüleim felébredjenek, és rendesen elköszönhessek tőlük, ugyanis vissza kell mennem oda. Ez a kötelességem, aminek nem fordíthatok hátat.

Anya megint felpakolt egy csomó kajával így a hátizsákom kissé nehéz volt. A pajzs előtt megtorpantam, és még egyszer átgondoltam mit is akarok, majd mikor teljesen elhatároztam magam lendítettem előre jobbomat, hogy átlépjem a határt. Az azonban nem engedett. Úgy koppantam neki, mint bogár az ablaknak. Fejemet dörzsölgettem és tenyeremet a burára tettem ami most olyan masszívnak bizonyult, hogy elképedtem azon, mennyire könnyedén vettem azt a tényt, hogy ez alatt szabadon mászkálok.

- Kérlek, Mila.. - suttogtam hozzá, homlokomat pedig neki döntöttem. - Engedj be. Már tudok mindent. Nem tagadhatod meg a múltat csak azért, mert fájdalmas. - nem hittem volna, hogy ez a lelkesítő beszéd az én tudatlan fejemből majd megváltoztatja az álláspontját. Kis hezitálás után átestem a falon és futni kezdtem a nagyi háza felé.

Utamat egy igencsak furcsa jelenség zavarta meg, mégpedig fekete gomolygó füst. Leraktam a háznál a táskámat és a házak tetejét használva ugráltam el odáig. Az egyik negyed teljesen lángokban állt, az ép házakon pedig megláttam a 7 jómadarat, akik minden bizonnyal kirobbantották.

Kihúztam magam, és elkezdtem hullám mozgást felvenni kezeimmel, hogy minél több vizet tudjak gyűjteni a levegőből. Amint elég nagyra terjesztettem ki a tűz fölé emeltem és burokba zártam a lángokat elzárva ezzel a levegőt, ami miatt a víz elpárolgott a tűz pedig elaludt. Bosszúsan néztek rám, ami engem egyáltalán nem érdekelt, közel ugrottam hozzájuk, pontosan a ház másik felére és mérgesen mértem végig a legelöl álló férfit.

- Mit képzelsz, mit csinálsz? - horkantott fel, majd egy csettintéssel újra teremtette a tüzet, de ugyan ilyen könnyedséggel oltottam el ismét.

- Megvédem amit meg kell. - mivel a kis beszólásom nem tetszett neki elkezdett futni, én viszont fölé ugrottam és egy széllökéssel leküldtem a padlásra a tetőt át és a többiekhez futottam. Egy barna hajú srác állt a többiek előtt, én viszont gondolkodás nélkül rontottam neki. Utolsó pillanatban, mikor a lángjaim megégették volna makulátlan arcát egy kéz ellökte onnan enyémet, ezáltal a lángok az égbe csaptak.

- Őt nem bánthatod. - jelentette be Tae. Hátra ugrottam előlük és úgy néztem rá. A csapat elé állt, jobban mondva a fiú elé akit megtámadtam és elszántan nézett a szemembe.

- És te még véded? - nevettem fel. - Jól van. Legyen így. MEGÖLÖK ITT MINDENKIT! - jelentettem ki és én is tüzet használva lángokat vontam magam köré, hogy mindent elégessek ami a közelembe jön.

A három férfi kivételével mind nekem támadtak én pedig rugalmasan és könnyedén lépkedtem el előlük, támadni viszont nem volt időm, mivel sokan voltak egyszerre ellenem.

- Hé kutya! - szólt le Taehyung amit nem értettem, de nem is volt időm foglalkozni vele. Ha jól emlékszem, Yoongi ellen küzdöttem, mikor őt is észre vettem közeledni felém. Megzavart az öt férfi együttes támadása így már csak annyit éreztem, hogy egy kéz lelök a tetőről és valami puhára landolok ami futni kezd.

- Sam! - kiáltottam fel, ő viszont nem állt meg csak morgott egyet. Belekapaszkodtam és hátra néztem a távolodó házakra. Nem értem Tae cselekedeteit. Az egyik pillanatba velem, a másikban ellenem. - Vigyél haza kérlek. - mondtam neki mire egy éles kanyar után ráfordult arra az utcára, ami egyenesen oda visz. - Köszönöm. De... tényleg.. - simogattam meg puha bundáját. Lehunyta szemét és úgy élvezte a cirógatásomat majd megnyalta a kezemet és elfutott, gondolom haza.